BOLDOG FOREST JÁNOS

BOLDOG FOREST JÁNOS

 vértanú

 (1476-1538) 

 
Az angol ferencesek már a 13. századtól számos kolostorban éltek, a 16. századtól pedig sok vértanú vére áztatta ezt a földet. Amikor VIII. Henrik király 1534-ben elszakadt a római pápától, magát jelentve ki az angol egyház fejének, és megkövetelte alattvalóitól a hűségesküt, a ferencesek bátran és határozottan kiálltak a pápa és a Henrik és Katalin királynő közötti törvényes házasság mellett. Élükön John Forest*-tel, aki akkor tartományfőnök és a királynő gyóntatója volt, Oxfordban mint teológiai tanár is működött azelőtt. A király által támasztott szakadás ellen írásban és beszédeiben is síkraszállt. A király börtönbe záratta, kb. 200 ferences hasonlóképpen bebörtönöztetett, megkínoztatott, ezek közül részint az embertelen bánásmód miatt a börtönben, részint kivégzés következtében 1534-38-ig harmineketten szenvedtek vértanúságot. 1534-ben a király felnégyeltette Risbey Richard cambridgei* és Hugo Rich richmondi* házfonököt, a többi ferencest számuzte az angol szigetről. A leghevesebben a királynő gyóntatója, Forest János atya ellen támadt. Ő szenvedte a leghosszabb börtönt és a legkegyetlenebb vértanúságot. Csaknem öt évi börtön után, 1538-ban ítélték halálra. London egyik terén külön emelvényeket emeltek előkelő nézők részére. Állt az akasztófa, alatta tűz égett. Amikor a meggyötört atya meglátta mindezt, így kiáltott fel: „Sem tűz, sem bitófa, sem más kínzás nem választhat el tőled, Uram!” Nagy nézősereg vette körül, közülük egyesek gúnyverseket énekeltek. Egy királyhű, gyáva püspök még itt is rá akarta venni a hűségeskü letételére, mire János így felelt: „Mégha egy angyal jönne le az égből és más tanítást hirdetne, vagy ha darabokra vagdalnak, akkor sem állok el hitemtől.” Két gerendára kötözték láncokkal és lassú tűzzel égették. Ő zsoltárimákat mondott: „Szárnyad árnyékában reménykedem, míg végetér a gonoszság... Te vagy Uram én reményem... Uram, kezedbe ajánlom lelkemet.” Lelki ereje nem tört meg mindhalálig. Holttestét napokig otthagyták az akasztófán. Aztán titokban eltemették. XIII. Leó pápa avatta őt boldoggá.
János atya imája vértanúsága idején:
„Te vagy Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem.
Te igaz vagy, szabadíts meg és ments meg engem!
Istenem, ragadj ki a bűnös kezéből,
a törvényszegő és zsarnok hatalmából!”

(70. zsolt.)

Imádság:

Istenünk, te Boldog Jánost mint a katolikus hit és a pápa iránti hűség védelmezőjét a vértanúság dicsőségére segítetted. Közbenjárására add, hogy a benned hívő keresztények az igaz hit és szeretet egységére jussanak. Krisztus, a mi Urunk által.