Szent Erik
vértanú,
† 1151.
Május 18-án Svédország védőszentjére emlékezik az
Egyház. Erik király vezette be a kereszténységet hazájában. Az igazságosság
szellemében és a közjót szem előtt tartva uralkodott körülbelül 1156 és 1160
között. Szentségének első bizonysága az uppsalai püspökség 1198. évi naptára,
amelyben május 18-án szerepel Hericus Rex ünnepe. 1256-ban pápai bulla
engedélyezte ünnepnapját.
Svédország később lett keresztény, mint Dánia vagy
Norvégia. A XI. században főleg angolszász hittérítők tevékenykedtek az
országban, de krónikák tanúsága szerint Uppsalában még 1075 körül is
bálványokat tiszteltek a pogány nemzeti szentélyben, s a szent berekben ember-
és állatáldozatokat mutattak be. A brémai érsek több püspökséget is alapított,
ám a svédek csak Sverker király (kb. 1130–1156) uralma idején tértek át a
kereszténységre; az első kolostorokat is akkor alapították.
Sverker király lázadás áldozata lett, utódjául Erik
Jedvardsont választották meg.
Erik svéd király életéről a források keveset árulnak
el: körülbelül 1156 és 1160 között uralkodott. Származását homály fedi,
valószínűleg parasztcsaládban született Uppsalában (a pogány korban is fontos
város Svédország egyházi központja, 1164 óta a svéd érsek székvárosa lett). Az
ország északi részén 1150-ben választották meg I. Sverker ellenkirályává.
Az általa 1154–1155-ben vezetett keresztes hadjárat
során hű barátjával és munkatársával, Henrik uppsalai püspökkel és seregével
partra szállt Finnországban, hogy megerősítse a svéd befolyást és előmozdítsa a
keresztény missziót. A finnek csatát vesztettek. A legenda szerint Erik
könnyezett az elesett finnek láttán, amiért megkereszteletlenül kellett
meghalniuk. Hazatérvén, Erik Henriket Finnország első püspökeként Turkuban
hagyta. Henrik püspök életével fizetett, amikor egy gyilkost rá akart venni a
megtérésre. Finnország nemzeti szentjeként és apostolaként temették el Turku
katedrálisában.
Svédország másik királyának, I. Sverkernek
meggyilkolása után választották meg Eriket az egész ország királyává, így
egyesíthette az országot. Dániai Krisztinával (1125–1170), I. Erik dán király
dédunokájával házasodott össze, négy gyermekük született. Királyi udvarát
Uppsalában rendezte be.
Az Erik-legenda mai változata egy jóval korábbi
eredetin alapszik, amely fő vonásaiban történelmileg hiteles: eszerint Erik az
egyházhoz hű király volt, aki az igazságosság szellemében és a közjót szem
előtt tartva uralkodott. Különös gondot fordított a templomok építésére;
kiváltságokkal látott el egy ciszterci kolostort. Erik király alapította az
uppsalai püspökséget, mely később, 1164-ben Svédország legfőbb főegyházmegyéje
lett.
Szigorú aszkézis jellemezte. Sok új törvényt hozott a
régi, pogány szellemű törvények helyett. Emlékére a svéd törvénykönyvet Szent
Erik törvényének nevezték el.
A svédek szentéletű királya erőszakos halált
szenvedett. Legendája szerint ellenfelei a dán trónkövetelő, Magnus Henriksson
vezetésével 1160-ban, Krisztus mennybemenetele ünnepén támadtak a szentmisét
hallgató Erikre. A király meg akart küzdeni a támadókkal, ám túl kevés harcos
volt vele – támadói leterítették és megölték. Csontjai fennmaradtak, egy
nyakcsigolyája tanúsítja a halálnemet.
Szentségének első bizonysága az uppsalai püspökség
1198. évi naptára, amelyben május 18-án szerepel Hericus Rex ünnepe.
1256-ban pápai bulla engedélyezte ünnepnapját. A Szent Eriknek ajánlott gótikus
uppsalai székesegyház a világ egyik leghatalmasabb temploma. Ma is itt lehet
megtekinteni a III. János király által 1574-ben készíttetett aranyozott ezüst
szarkofágot, amelyben Erik ereklyéit őrzik.
A kései középkorból szép liturgikus szövegek örökítik meg Erik
Svédország nemzeti szentjeként való tiszteletét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése