Kedd húsvét 5. hetében
ApCsel 14, 19-28; Jn 14, 27-31a
„Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja”
Hányatott világunkban, száz éven belül átéltünk két világháborút. Aki katonaként részt vett háborúban, az a hányattatást, a létbiztonság hiányát, a sebesülés, csonkulás iszonyú fájdalmait, a haldoklás fizikai kínját, a családjáért, felesége és gyermekei bizonytalanná vált sorsa miatt a lelki fájdalmak gyötrelmeit élte át. Korosztályunk már a frontvonalakon kívül is megszenvedte a háborút: bombázások, frontátvonulások, kegyetlen megaláztatások, meggyaláztatások garmada érte a civil lakosságot is. Elpusztított házak, elaknásított szántóföldek, tönkretett utak, közművek nyomora járult még hozzá. Majd jött a békekötés, ami számunkra veszteségeket és újabb nyomort jelentett. Ezek múltával ami beköszöntött, azt békének hívták. Ebben az esetben a béke a háború nélküli állapotot jelentette. Jézus az ószövetség fogalmai szerint beszélt a békéről. Akkor a béke pozitív értelemben azt jelentette, hogy az emberek örülni tudtak annak, hogy élnek, van ennivalójuk, lakásuk, munkájuk, rendezett családi életük, összhangban élhetnek a természettel, rendben van a lelkük, emberhez és Istenhez való viszonyuk hibátlan. A béke tehát konkrétan áldást, nyugalmat, dicsőséget, gazdagságot, üdvösséget, vagyis jó életet jelent. Jézus még többet kínál. Azt mondja: „Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja” (27ab) A béke értelmezése tehát megmarad a régi értelemben, istenadta nyugodt állapot, de Jézus megtoldja valami többlettel, amit az Ő békéjének nevez. Csodálatosan szép az a béke, amit hozott. Születésekor erről énekelnek a betlehemi angyalok: Isten hajol le hozzátok jóakaratú emberek, a szeretet teljességét adja nektek a Kisded. Ennek jele: a ti üres bárányistállótokban vert tanyát, birkáitok jászlában alszik, senkitől nemcsak nem vett el, de nem is fogadott el semmit a megváltás megkezdéséért. Nem kívánt később sem adót szedni, hogy kényelemben élhessen: megmutatta, hogy kell dolgozva szebbé tenni mások életét. Az egész tanító ténykedése ingyenes egyetem volt. Ezen felül mindenféle bajt ingyen gyógyított. Az utolsó vacsora kezdetén megmosta apostolai lábát. Amikor elkezdi a tizennyolc órás szenvedését, azért teszi, mert az Atya így parancsolta, és ezzel tudja megváltani és üdvözíteni a benne hívőket. Jézus így adja békéjét.
ApCsel 14, 19-28; Jn 14, 27-31a
„Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja”
Hányatott világunkban, száz éven belül átéltünk két világháborút. Aki katonaként részt vett háborúban, az a hányattatást, a létbiztonság hiányát, a sebesülés, csonkulás iszonyú fájdalmait, a haldoklás fizikai kínját, a családjáért, felesége és gyermekei bizonytalanná vált sorsa miatt a lelki fájdalmak gyötrelmeit élte át. Korosztályunk már a frontvonalakon kívül is megszenvedte a háborút: bombázások, frontátvonulások, kegyetlen megaláztatások, meggyaláztatások garmada érte a civil lakosságot is. Elpusztított házak, elaknásított szántóföldek, tönkretett utak, közművek nyomora járult még hozzá. Majd jött a békekötés, ami számunkra veszteségeket és újabb nyomort jelentett. Ezek múltával ami beköszöntött, azt békének hívták. Ebben az esetben a béke a háború nélküli állapotot jelentette. Jézus az ószövetség fogalmai szerint beszélt a békéről. Akkor a béke pozitív értelemben azt jelentette, hogy az emberek örülni tudtak annak, hogy élnek, van ennivalójuk, lakásuk, munkájuk, rendezett családi életük, összhangban élhetnek a természettel, rendben van a lelkük, emberhez és Istenhez való viszonyuk hibátlan. A béke tehát konkrétan áldást, nyugalmat, dicsőséget, gazdagságot, üdvösséget, vagyis jó életet jelent. Jézus még többet kínál. Azt mondja: „Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja” (27ab) A béke értelmezése tehát megmarad a régi értelemben, istenadta nyugodt állapot, de Jézus megtoldja valami többlettel, amit az Ő békéjének nevez. Csodálatosan szép az a béke, amit hozott. Születésekor erről énekelnek a betlehemi angyalok: Isten hajol le hozzátok jóakaratú emberek, a szeretet teljességét adja nektek a Kisded. Ennek jele: a ti üres bárányistállótokban vert tanyát, birkáitok jászlában alszik, senkitől nemcsak nem vett el, de nem is fogadott el semmit a megváltás megkezdéséért. Nem kívánt később sem adót szedni, hogy kényelemben élhessen: megmutatta, hogy kell dolgozva szebbé tenni mások életét. Az egész tanító ténykedése ingyenes egyetem volt. Ezen felül mindenféle bajt ingyen gyógyított. Az utolsó vacsora kezdetén megmosta apostolai lábát. Amikor elkezdi a tizennyolc órás szenvedését, azért teszi, mert az Atya így parancsolta, és ezzel tudja megváltani és üdvözíteni a benne hívőket. Jézus így adja békéjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése