SZENT DUNSTAN püspök
Május 19.
*Wessex, 909 körül +Canterbury, 988. május 19.
*Wessex, 909 körül +Canterbury, 988. május 19.
Jámbor
keresztény családból származott, amely rokonságban volt a wessexi királyi
házzal. Wells közelében született, amely a születése körüli időkben püspöki
székhellyé emelkedett. Közelében volt a legtekintélyesebb angol kolostor is:
Glastonbury.
Dunstan
születése idejében hiúsultak meg a vikingek egész Anglia meghódítására irányuló
kísérletei, Edward király alatt pedig Wessexből indult el a vikingek által
megszállt területek visszahódítása. Amikor Dunstan férfisorba került, rokona,
Ethelstan király egész Angliát meghódította, alattvalóitól pedig megkapta egész
Britannia első uralkodójának címét. A vikingek által előidézett kulturális és
szellemi hanyatlást nem volt könnyű átvészelni. A kolostorokat mindenfelé
lerombolták, kincseiktől megfosztották. Azok az apátságok, melyek megmenekültek
a fizikai pusztulástól, katasztrofális erkölcsi mélységbe süllyedtek. Az angol
műveltség és Anglia szellemi-vallási élete mélypontra jutott. Valamivel jobb
volt a helyzet Dunstan fiatalabb korában. Ő maga is megfelelő nevelést és
képzést kapott Glastonburyben.
Kezdettől
fogva látszik, hogy Dunstan az angol egyház vezető helyére volt hivatott.
923-ban nagybátyját, Wells addigi püspökét Canterbury érsekévé nevezték ki,
Dunstan pedig hozzá került székvárosába. Az új érsek közvetítésére Dunstant
megismerte az új király, Ethelstan, s az ő udvarában töltötte következő éveit.
A királyi udvar egy papja, Szent Elfheah pap és szerzetes volt az első angol,
aki a bencés szabályzatot megújító clunyi reformmozgalomhoz csatlakozott.
934-ben kinevezték Winchester (Angliának Canterbury után a második püspöki
székhelye) püspökévé, és engedélyt kapott a reform szellemében való
munkálkodásra.
Kiválóságai
és jellembeli adottságai irigységet és rosszakaratot keltettek ellene a királyi
udvarban, és varázslattal vádolták meg. A király annyira meg volt győződve
mindezek helytálló voltáról, hogy eltávolíttatta Dunstant közvetlen
környezetéből. Dunstan Elfheah winchesteri szerzetespüspök házában talált
menedéket. Elfheah fölismerte Dunstanban azt a férfit, aki a szerzetesi
reformot végre tudja hajtani Angliában, ezért igyekezett rábeszélni a tonzúra
felvételére. Dunstan eleinte vonakodott, később azonban beleegyezett, és 936-ban
megkapta a tonzúrát Elfheah püspöktől. Bár Ethelstan király jóváhagyta a
reformtörekvéseket, a következő időszakban nem támogatta sem Dunstant, sem
Elfheaht. Miután Dunstan a tonzúra felvételével szerzetes lett, nem kételkedett
és nem vonakodott többé, s életének hátralevő részében rendkívüli tiszteletet
tanúsított Szent Benedek (lásd: A szentek élete, 339. o.) iránt, és hűségesen
ragaszkodott a regulához.
Úgy
látszik, Elfheah püspököt az a vágy sarkallta, hogy megreformálja Glastonbury
nagy apátságát, és valószínű, hogy kezdettől fogva Dunstant tartotta a reform
véghezvitelére legalkalmasabb férfinak. Az apátság azonban teljesen a király
ellenőrzése alatt állott, ő pedig nem értett egyet a reformmal. 939-ben
testvére, Szent Edmund követte a trónon. Edmund is kevés rokonszenvet mutatott
a reformmozgalom iránt. Kezdetben barátságosan viselkedett Dunstan iránt, de
csakhamar elfordult tőle, és Dunstan ellenfeleire hallgatva, száműzetésbe
küldte. Edmund ezután vadászatra indult, és -- úgy látszik -- csodás módon menekült
meg a haláltól. Hálából a megmenekülésért, és megbánva, hogy Dunstant száműzte,
visszahívta és Glastonbury apátjává tette.
A
tekintély, melyet Szent Benedek regulája az apátra ruházott
kolostorközösségével szemben, az angol szerzeteseknek ez idő szerint nem volt
sem tetszetős, sem elfogadható. Hozzászoktak, hogy megosszák egymás között a
kolostor bevételét, mindegyikük élje a maga életét, esetleg meg is nősüljön.
Mivel a királyt nem lehetett megnyerni annak, hogy kötelezően vezesse be a
bencések reguláját valamennyi angol kolostorban, Dunstan számára nem maradt más
hátra, mint hogy saját kolostorában hasson rábeszélés és meggyőzés által.
Csakhamar megnyerte néhányukat, és kialakított egy magot igazi, állapotukhoz és
hivatásukhoz ragaszkodó szerzetesekből; az ő feladatuk lett, hogy a következő
időkben kiterjesszék a reformot Anglia régi apátságaira és székesegyházaira.
946-ban
meggyilkolták Edmund királyt. Utódja testvére, Eadred lett; beteges, gyenge
ember volt, de tehetséges uralkodónak bizonyult. Eadred nagyon rokonszenvezett
Dunstannel, és igazi érdeklődést tanúsított a szerzetesi reform iránt. Dunstan
megnyerte a királyt tanítványa és glastonburyi szerzetestársa, Szent Ethelwold
(lásd: 417. o.) kérésének. Ethelwold és az új szerzetesek közül a legbuzgóbbak
egy kis csoportja azt kívánták, hogy tökéletesen megreformált
szerzetesközösségben élhessenek. Eadred nekik adta Abingdon kolostorát, ahol ők
megvalósították a 10. század reformmozgalmának első, teljesen bencés értelemben
vett kolostorát.
955-ben
meghalt a betegeskedő király; unokaöccse, a tizenöt éves Eadwig követte a
trónon, aki Dunstant száműzte. Eadwig korai halála után, 959-ben Szent Edgar
lett egész Anglia ura; első ténykedése abból állt, hogy Dunstant Canterbury
érsekévé tette. 961/962-ben Szent Oszvaldot Worcester, 963-ban Dunstan
tanítványát, abingdoni Ethelwold apátot Winchester püspökévé nevezte ki. A
három szerzetes most már hozzáfogott az egész angol egyház megreformálásához. A
reformmozgalom haladását Edgar király személyes buzgósága határozta meg. Nem
lehetett kételkedni abban, hogy személyesen érdeklődik a szerzetesi reform
alapelvei iránt, mégis, mivel az új szerzetesközösségek önhatalmú létesítését
-- amely a kolostorok tulajdonára és az apátválasztásokra vonatkozó hagyományos
magánbefolyásokat kikapcsolta -- a világi nemesség sok tagja nagyon nehezen
fogadta el, végül arra kényszerült, hogy óvatosabban járjon el.
970-ben
Edgar király Dunstan segítségével nagy zsinatot tartott Winchesterben, s ezen a
szerzetesreform eredményeit szabályokba foglalták. Számos férfi- és női
kolostor volt már. Alapjában véve valamennyien Szent Benedek reguláját
követték, de felfogásuk és értelmezésük kolostoronként eltérő volt. Egységes
rendet teremtettek a regula magyarázatában, s valamennyi angol szerzetesre és
nővérre nézve kötelezővé tették. Egyúttal megszüntették a szerzetesek és
birtokaik fölötti világi ellenőrzés maradványait, legalábbis törvény szerint;
ezenkívül az apátokat és apátnőket attól kezdve a regula alapelvei szerint
kellett megválasztani; a királynak kellett ellátnia a választások legfőbb
felügyeletét, és gondoskodnia arról, hogy a választások rátermettség és
személyes érdem alapján történjenek, és hogy a hatalmas nemesi családok
mindennemű beavatkozását kikapcsolják.
973-ban
Dunstant nagy öröm érte; barátját és szövetségesét, Edgart angol királlyá
kenhette fel és koronázhatta meg. Dunstan Ordója, amint Edgar koronázási
rítusát nevezik, még ma is az angol koronázási szertartás alapja.
Anglia
és a reform kárára Edgar nagyon korán, 975-ben meghalt. A sok hatalmas nemes,
akiknek érdekeit a szerzetesi reform megnyirbálta, most bosszút állt. Számos
kolostort elpusztítottak, szerzeteseiket szétszórták. 978-ban Edgar idősebb
fiát, vértanú Szent Eduárdot, a szerzetesek készséges támaszát megölték, és
öccsét, Ethelredet tették meg királynak. Dunstan semmi fáradságot sem sajnált,
hogy ismét helyreállítsa Angliában az egységet és a békét. Kezdetben Ethelred
részéről érdektelenséget tapasztalt, a szerzetesek jogait illetően pedig
elutasítást. Dunstan intelmei azonban nem maradtak hatástalanok. Az apátok
visszatérhettek az udvarba, a király pedig különféleképpen jóvátételt nyújtott
azoknak a kolostoroknak, amelyekkel szemben uralkodása kezdetén jogtalanul járt
el.
Dunstan 988. május 19-én halt meg papjai körében. Az egész középkoron át
Anglia kedvelt és népszerű szentje volt. Hírnevét és tiszteletét az elsők
között állította helyre a 19. századi katolikus megújulás Angliában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése