Húsvét 5.hete hétfő
ApCsel 14,5-18; Jn 14,21-26
„Még egy kis idő, és a világ többé már nem lát engem. De ti látni fogtok engem, mert én élek, és ti is élni fogtok”
Jézus búcsúzik tanítványaitól.Látja kétségeiket, érzi szomorúságukat, nem akarja, hogy ez a nyomasztó érzés úrrá legyen rajtuk. Azzal, hogy éles különbséget tesz apostolai és a világ között, érzékeltetni akarja evangéliumának bevezető sorait. Ott a megváltás kezdete, a megtestesülés értése, nem értése kerül szóba. A végtelen világosság az Atya öléből a földre készül. A világba.Abba a világba, amelyet megvilágosítani indul, amelyikről tudja, hogy látszólag sem nem süket, sem nem vak. A fizikai világ hatásait tehát érzékeli, de a lelki vakságot és süketséget nem tudja fel fogni.Tudta előre, hogy nem a bálványimádók lelki állapotáról íratja mindezt az evangélistával,hanem a kétezer éves ószövetségi kultúrával rendelkező nép, Ábrahám és Jákob leszármazottjaival bajlódik. János egész evangéliuma erről szól. Keresztelő Jánosról könnyedén elhinnék, hogy ő a Messiás. Jézusról ezt nem tudják megállapítani.A Keresztelő a pusztából bukkan fel, nem eszik, hanem böjtöl, hetente háromszor, tizedet csak azért nem ad, mert nincsen semmi birtoka. Beszéde kemény, akár Mózes akár a régi próféták is megirigyelhetnék A jövendő Messiás lapáttal jön, mondja, és használni akarja, fogja is ezt az ősi végrehajtó eszközt. Az egyszerű hívek Jézusban is ezt keresik. (Mt 16,13-14) Az Ige isteni jósága veszedelmes? Miért vallja bevezetőjében János, hogy a világba jött, „a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta?” (5) „Az igaz világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ általa lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be”. (9-11) „Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal”(14) Mi mindnyájan az ő teljességéből merítettünk kegyelemből kegyelmet”(16) Mi,vagyis az apostolok és a Jézusban hívők. A búcsúzó Jézus itt összekapcsolja a megtestesülést az utolsó vacsora búcsúzásával:„Nem hagylak el árván titeket, eljövök hozzátok. Még egy kis idő, és a világ többé már nem lát engem.De ti láttok engem, mert én élek, és ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok majd, hogy én Atyámtól vagyok, ti pedig énbennem, és én tibennetek. Aki parancsaimat ismeri és megtartja azokat, szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki”(18-21) Itt válik világossá, hogy a megváltás ideje után csak az lehet majd Istennek kedves, aki a Megváltót Isten Fiának fogadja el, és üdvözülni csak az Ő nevében, csak Ő általa tudunk. Az egy Istent hívők, a még nem keresztény magyarok sem üdvözülhettek Jézus ismerete és elfogadása nélkül.
ApCsel 14,5-18; Jn 14,21-26
„Még egy kis idő, és a világ többé már nem lát engem. De ti látni fogtok engem, mert én élek, és ti is élni fogtok”
Jézus búcsúzik tanítványaitól.Látja kétségeiket, érzi szomorúságukat, nem akarja, hogy ez a nyomasztó érzés úrrá legyen rajtuk. Azzal, hogy éles különbséget tesz apostolai és a világ között, érzékeltetni akarja evangéliumának bevezető sorait. Ott a megváltás kezdete, a megtestesülés értése, nem értése kerül szóba. A végtelen világosság az Atya öléből a földre készül. A világba.Abba a világba, amelyet megvilágosítani indul, amelyikről tudja, hogy látszólag sem nem süket, sem nem vak. A fizikai világ hatásait tehát érzékeli, de a lelki vakságot és süketséget nem tudja fel fogni.Tudta előre, hogy nem a bálványimádók lelki állapotáról íratja mindezt az evangélistával,hanem a kétezer éves ószövetségi kultúrával rendelkező nép, Ábrahám és Jákob leszármazottjaival bajlódik. János egész evangéliuma erről szól. Keresztelő Jánosról könnyedén elhinnék, hogy ő a Messiás. Jézusról ezt nem tudják megállapítani.A Keresztelő a pusztából bukkan fel, nem eszik, hanem böjtöl, hetente háromszor, tizedet csak azért nem ad, mert nincsen semmi birtoka. Beszéde kemény, akár Mózes akár a régi próféták is megirigyelhetnék A jövendő Messiás lapáttal jön, mondja, és használni akarja, fogja is ezt az ősi végrehajtó eszközt. Az egyszerű hívek Jézusban is ezt keresik. (Mt 16,13-14) Az Ige isteni jósága veszedelmes? Miért vallja bevezetőjében János, hogy a világba jött, „a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta?” (5) „Az igaz világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ általa lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be”. (9-11) „Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal”(14) Mi mindnyájan az ő teljességéből merítettünk kegyelemből kegyelmet”(16) Mi,vagyis az apostolok és a Jézusban hívők. A búcsúzó Jézus itt összekapcsolja a megtestesülést az utolsó vacsora búcsúzásával:„Nem hagylak el árván titeket, eljövök hozzátok. Még egy kis idő, és a világ többé már nem lát engem.De ti láttok engem, mert én élek, és ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok majd, hogy én Atyámtól vagyok, ti pedig énbennem, és én tibennetek. Aki parancsaimat ismeri és megtartja azokat, szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki”(18-21) Itt válik világossá, hogy a megváltás ideje után csak az lehet majd Istennek kedves, aki a Megváltót Isten Fiának fogadja el, és üdvözülni csak az Ő nevében, csak Ő általa tudunk. Az egy Istent hívők, a még nem keresztény magyarok sem üdvözülhettek Jézus ismerete és elfogadása nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése