Dávid király tornya könyörülj rajtunk
Amikor a zsidó nép vénei Sámuel prófétától királyt követeltek, hogy uralkodjék rajtuk, azt hangoztatták: „Legyünk mi is olyanok, mint a többi nép: a királyunk ítélkezzék fölöttünk, ő álljon az élünkön, és vezesse harcainkat.” (1Sám 8,20) Isten Sault jelölte ki erre a méltóságra. Sámuel lakhelyére vezette, és a próféta királlyá kente. Mivel engedetlen volt később, Isten elvetette. Az Úr Sámuelt Betlehembe küldte Izájhoz, hogy annak fiai közül kenje föl királlyá azt, akit Isten ott megnevez. Izáj hét fia nem kellett Istennek, hanem a nyolcadik: Dávid. Ő bátor és okos vezér lett a király, Saul seregében. Kiválasztotta Sion hegyét fővárosának. Elfoglalta a hegytetőn épült várat a jebuzitáktól. Oda vitte a szentsátort, ott épített később a fia, Salamon templomot az Istennek. A várban lévő tornyon volt olvasható Salamon király: Az énekek éneke című bibliai művéből a negyedik rész: A vőlegény éneke
„De szép vagy, kedvesem, igen szép vagy! Szemeid, mint a galambok a fátyolod mögött. A hajad, akár a kecskenyáj, amely leereszkedik Gileád hegyéről. Fogaid a megnyírt juhokhoz hasonlók, amelyek éppen most hagyják el az úsztatót: mind ikreket ellenek és még egyikük sem vesztette el fiát. Az ajkad, mint a karmazsinszalag, a csacsogó szád szeretni való. A halántékod, akár egy gránátalmagerezd a fátyolod alatt. Dávidnak tornyához hasonlít a nyakad, amit kőből való bástyák díszítenek; ezernyi pajzs függ rajta, megannyi hősi pajzs. A két melled, mint a gidák, a gazella ikrei, amelyek ott legelnek a liliomok közt. Míg föl nem támad a nappali szellő és az árnyékok útnak nem indulnak, a mirhahegyen és a tömjéndombon járok. Egészen szép vagy, kedvesem, nincsen rajtad semmi folt. Gyere le, mátkám, a Libanonról, gyere le a Libanonról, ide le! Amána csúcsáról ereszkedjél alá! A Szenir és a Hermon ormáról, az oroszlánok tanyázó helyéről, a párducok hegyéről. Megigézted a szívem szemednek egyetlen pillantásával s nyakadnak egyetlen láncával. Milyen vonzó, húgom, mátkám, a szerelmed! Mennyivel édesebb szerelmed a bornál, keneted illata felülmúl minden balzsamot! Ajkadról, jegyesem tiszta méz csurog. A nyelved alatt tej van és méz. Ruhádnak illata a Libanon illata. Húgom, mátkám akár az elzárt kert, mint az elzárt kert, a lepecsételt forrás. Hajtásaid gránátalmát termő kerthez hasonlók, tele mindenféle pompás gyümölccsel: nárdusszal, sáfránnyal, kálmossal, fahéjjal, mindenféle tömjéntermő fával, mirhával és aloéval, a legjobb balzsamokkal. A kertnek forrása élő víz kútfeje, amely a Libanonról csörgedezik alá”.A „Dávid tornya” a keresztény középkorban Mária-szimbólum lett. Ünnepe december 29. volt.
Elefántcsont torony. Az afrikai elefánt nagy agyaraiból nyert sárgásfehér, csekély átlátszóságú, kemény, faragható és csiszolható csontanyag. A Szentírás szerint a Tíruszban, Kánaánban lakók Ofírból szerezték be az elefántcsontot. Az énekek énekében (7,5) a menyasszony nyakát hasonlítják hozzá. A keresztény középkorban főleg a gallikán liturgia részére készítettek belőle kis torony-forma cibóriumot (áldoztató-kehely). Mivel a Gyermekét szíve alatt hordozó Szűzanya eleven cibóriumnak tekinthető, azért a Lorétói litániában is szerepel ilyen megszólítás: „Elefántcsont torony, könyörögj érettünk!” Ez a megszólítás utal a Szűzanya tisztaságára, erősségére, oltalmazó hatalmára is.
Amikor a zsidó nép vénei Sámuel prófétától királyt követeltek, hogy uralkodjék rajtuk, azt hangoztatták: „Legyünk mi is olyanok, mint a többi nép: a királyunk ítélkezzék fölöttünk, ő álljon az élünkön, és vezesse harcainkat.” (1Sám 8,20) Isten Sault jelölte ki erre a méltóságra. Sámuel lakhelyére vezette, és a próféta királlyá kente. Mivel engedetlen volt később, Isten elvetette. Az Úr Sámuelt Betlehembe küldte Izájhoz, hogy annak fiai közül kenje föl királlyá azt, akit Isten ott megnevez. Izáj hét fia nem kellett Istennek, hanem a nyolcadik: Dávid. Ő bátor és okos vezér lett a király, Saul seregében. Kiválasztotta Sion hegyét fővárosának. Elfoglalta a hegytetőn épült várat a jebuzitáktól. Oda vitte a szentsátort, ott épített később a fia, Salamon templomot az Istennek. A várban lévő tornyon volt olvasható Salamon király: Az énekek éneke című bibliai művéből a negyedik rész: A vőlegény éneke
„De szép vagy, kedvesem, igen szép vagy! Szemeid, mint a galambok a fátyolod mögött. A hajad, akár a kecskenyáj, amely leereszkedik Gileád hegyéről. Fogaid a megnyírt juhokhoz hasonlók, amelyek éppen most hagyják el az úsztatót: mind ikreket ellenek és még egyikük sem vesztette el fiát. Az ajkad, mint a karmazsinszalag, a csacsogó szád szeretni való. A halántékod, akár egy gránátalmagerezd a fátyolod alatt. Dávidnak tornyához hasonlít a nyakad, amit kőből való bástyák díszítenek; ezernyi pajzs függ rajta, megannyi hősi pajzs. A két melled, mint a gidák, a gazella ikrei, amelyek ott legelnek a liliomok közt. Míg föl nem támad a nappali szellő és az árnyékok útnak nem indulnak, a mirhahegyen és a tömjéndombon járok. Egészen szép vagy, kedvesem, nincsen rajtad semmi folt. Gyere le, mátkám, a Libanonról, gyere le a Libanonról, ide le! Amána csúcsáról ereszkedjél alá! A Szenir és a Hermon ormáról, az oroszlánok tanyázó helyéről, a párducok hegyéről. Megigézted a szívem szemednek egyetlen pillantásával s nyakadnak egyetlen láncával. Milyen vonzó, húgom, mátkám, a szerelmed! Mennyivel édesebb szerelmed a bornál, keneted illata felülmúl minden balzsamot! Ajkadról, jegyesem tiszta méz csurog. A nyelved alatt tej van és méz. Ruhádnak illata a Libanon illata. Húgom, mátkám akár az elzárt kert, mint az elzárt kert, a lepecsételt forrás. Hajtásaid gránátalmát termő kerthez hasonlók, tele mindenféle pompás gyümölccsel: nárdusszal, sáfránnyal, kálmossal, fahéjjal, mindenféle tömjéntermő fával, mirhával és aloéval, a legjobb balzsamokkal. A kertnek forrása élő víz kútfeje, amely a Libanonról csörgedezik alá”.A „Dávid tornya” a keresztény középkorban Mária-szimbólum lett. Ünnepe december 29. volt.
Elefántcsont torony. Az afrikai elefánt nagy agyaraiból nyert sárgásfehér, csekély átlátszóságú, kemény, faragható és csiszolható csontanyag. A Szentírás szerint a Tíruszban, Kánaánban lakók Ofírból szerezték be az elefántcsontot. Az énekek énekében (7,5) a menyasszony nyakát hasonlítják hozzá. A keresztény középkorban főleg a gallikán liturgia részére készítettek belőle kis torony-forma cibóriumot (áldoztató-kehely). Mivel a Gyermekét szíve alatt hordozó Szűzanya eleven cibóriumnak tekinthető, azért a Lorétói litániában is szerepel ilyen megszólítás: „Elefántcsont torony, könyörögj érettünk!” Ez a megszólítás utal a Szűzanya tisztaságára, erősségére, oltalmazó hatalmára is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése