Szomorúak vigasztalója, könyörögj érettünk!
Megható jelenet a temetőkben, amikor a gyászolók mellé oda sorakoznak a rokonok és ismerősök, hogy részvétüket nyilvánítsák. Szép emberi gesztus, hogy a fájdalom megosztására készségesnek mutatkoznak, mondván: „A megosztott fájdalom fél-fájdalom”. A baj élét elvenni azonban nem tudja senki sem. Mária vajon mivel tudja vigasztalni a szomorú embereket? Először is azzal, hogy lehajol hozzánk szomorúságunkban, láthatatlanul megsimogatja sajgó szívünket. Az édesanyák részéről kapott simogatás is gyógyír, hát még az Istenanya kezéből! Aztán a legnagyobb érvénnyel ismételheti a nyolc boldogságból Szent Fia ígéretét: „Boldogok, akik sírnak, mert ők majd vigasztalást nyernek”. (Mt 5,4) Ez valóban reális vigasztalás. Nem azt állítja, hogy Jézus ezt a pillanatnyi szenvedést elveszi kérésére, hanem azt: aki elvállalja a nehéz próbát, a szenvedést, annak Isten adja a vigasztalást jutalomképpen, A Fájdalmas Anya minden lehető borzalmat átélt Szent Fiával az Ő szenvedésének idején. Ezért a kereszt alatt kapott általános anyasággal örökölte ezt a jogot is, hogy minden szomorkodót megvigasztalhasson.
Keresztények segítsége, könyörögj érettünk!
Európát a Római Birodalom romlása idejétől kezdve egymás után érték a barbárok (=nem borotvált, nem római népek) támadásai. Később ezek a népek is keresztények lettek, és az újabb keleti támadókkal szemben kiáltották ezt a fohászt és vették bele a lorétói litániába is: Keresztények segítsége, könyörögj érettünk! A keresztény név ugyanis nem a kereszt szóból ered, hanem a Krisztus (=felkent, Messiás) névből: Christos-Christianus-krestyán-keresztyén-keresztény átalakítással. Ha ugyanis mi Krisztus, Mária Fia családja, népe vagyunk, akkor Ő természetesen óv és segít a pogány támadókkal szemben. Ez a fohász is nagyon időszerű a mi időnkben.
Angyalok királynéja, könyörögj érettünk!
Angyaloknak nevezzük azokat a tiszta szellemeket, akiknek lelkük van, de testük nincsen. Ők a kezdeti nagy próbatétel után a mennyországba kerültek, mert megértették és vállalták, hogy az Isten Fiát megtestesülése után emberként is imádniuk kell, vagyis el kell fogadniuk Királyuknak. Következésképpen az az Édesanya, aki Őt világra szülte, Fia mellett királynői méltóságot nyer, az angyalok királynéja lesz.
Megható jelenet a temetőkben, amikor a gyászolók mellé oda sorakoznak a rokonok és ismerősök, hogy részvétüket nyilvánítsák. Szép emberi gesztus, hogy a fájdalom megosztására készségesnek mutatkoznak, mondván: „A megosztott fájdalom fél-fájdalom”. A baj élét elvenni azonban nem tudja senki sem. Mária vajon mivel tudja vigasztalni a szomorú embereket? Először is azzal, hogy lehajol hozzánk szomorúságunkban, láthatatlanul megsimogatja sajgó szívünket. Az édesanyák részéről kapott simogatás is gyógyír, hát még az Istenanya kezéből! Aztán a legnagyobb érvénnyel ismételheti a nyolc boldogságból Szent Fia ígéretét: „Boldogok, akik sírnak, mert ők majd vigasztalást nyernek”. (Mt 5,4) Ez valóban reális vigasztalás. Nem azt állítja, hogy Jézus ezt a pillanatnyi szenvedést elveszi kérésére, hanem azt: aki elvállalja a nehéz próbát, a szenvedést, annak Isten adja a vigasztalást jutalomképpen, A Fájdalmas Anya minden lehető borzalmat átélt Szent Fiával az Ő szenvedésének idején. Ezért a kereszt alatt kapott általános anyasággal örökölte ezt a jogot is, hogy minden szomorkodót megvigasztalhasson.
Keresztények segítsége, könyörögj érettünk!
Európát a Római Birodalom romlása idejétől kezdve egymás után érték a barbárok (=nem borotvált, nem római népek) támadásai. Később ezek a népek is keresztények lettek, és az újabb keleti támadókkal szemben kiáltották ezt a fohászt és vették bele a lorétói litániába is: Keresztények segítsége, könyörögj érettünk! A keresztény név ugyanis nem a kereszt szóból ered, hanem a Krisztus (=felkent, Messiás) névből: Christos-Christianus-krestyán-keresztyén-keresztény átalakítással. Ha ugyanis mi Krisztus, Mária Fia családja, népe vagyunk, akkor Ő természetesen óv és segít a pogány támadókkal szemben. Ez a fohász is nagyon időszerű a mi időnkben.
Angyalok királynéja, könyörögj érettünk!
Angyaloknak nevezzük azokat a tiszta szellemeket, akiknek lelkük van, de testük nincsen. Ők a kezdeti nagy próbatétel után a mennyországba kerültek, mert megértették és vállalták, hogy az Isten Fiát megtestesülése után emberként is imádniuk kell, vagyis el kell fogadniuk Királyuknak. Következésképpen az az Édesanya, aki Őt világra szülte, Fia mellett királynői méltóságot nyer, az angyalok királynéja lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése