Csütörtök húsvét 5. hetében
ApCsel 15, 7-21; Jn 15, 9-11
„Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket”
Jézus tanítása arról szól, hogy a zsidóknak ajándékba adott szentföldi szőlőskertek és máshol is található gyönyörű szőlőültetvények igen nagy ajándékai Istennek, hiszen a szőlőt és a belőle sajtolt és érlelt bort különleges adományként kezelték az Ószövetség idejében: „Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből, és bort, hogy vidámítsa az ember szívét. Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét”(Zsolt 104, 14-15) Jézus ezt a különleges ajándéknak ismert növényt használja fel arra, hogy rávilágítson: Istennek igazán nagy ajándéka megtestesült Fia, Jézus Krisztus. Ő az igazi szőlőtő. Titokzatos kegyelmével az Atya hozzáfűzi a Jézusban hívőket, akik nemcsak a krisztusi tőke erejét élvezik terméstöbbletükben és minőségükben, hanem az Atya gondos kezét is, amivel a termés többletét elősegíti. Jézus már az egész föld Megváltója. Aki benne marad a krisztusi tőke életközösségében, és él benne Jézus tanítása, az kérhet bármit Istentől, megkapja.
„Azzal dicsőül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és tanítványaim lesztek”.(8) Az Atya dicsőségét tehát az szolgálja, ha az Ő kegyelmeivel a szeretet tényeit bőven gyakorolják. Jézus szava, pedig az a kinyilatkoztatás, amit hirdetett a nyilvános működésében. A kettőnek tehát meg kell maradnia együttesen: az igazság és a szeretet együtt alkotja Isten országát.„Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben”. Feltehetjük a kérdést: hogyan szerette Jézust az Atya? Az Atya saját erejéből öröktől fogva birtokolja a végtelen nagy istenséget, vagyis a végtelen értelmes és mindenható isteni természetet. Öröktől fogva születik a Fiúisten. Más szóval Isten öröktől fogva ismeri önmagát. Ez a kimerítő, tökéletes isteni önismeret önálló Személy, hiszen Istenben nem létezhet más, csak lényeg (természet) és személy. A születő isteni Személynek szüksége van természetre. Az Atya az egyetlen isteni természetet nem szaporíthatja, nem darabolhatja, végtelen szeretetében odaadja tehát a Fiának úgy, ahogy van. Erre utal Jézus. Persze a Fiú is tudja, hogy Atyja sem maradhat természet nélkül, tehát azonnal visszaajándékozza Atyjának. És így örökös oda-vissza ajándékozással közös birtokuk marad. Az emberi szülésben a szülők adják a gyermek testét, Isten teremtéssel a lelkét (ez a kettő együtt jelenti az emberi természetet), ehhez Isten teremti az emberi személyt és a személynek ajándékozza a frissen teremtett emberi természetet. Az Atya és a Fiú szeretete a teljes önátadás, ami végtelen érték körül történik. A jézusi akarat: „Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen”(10-11)
ApCsel 15, 7-21; Jn 15, 9-11
„Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket”
Jézus tanítása arról szól, hogy a zsidóknak ajándékba adott szentföldi szőlőskertek és máshol is található gyönyörű szőlőültetvények igen nagy ajándékai Istennek, hiszen a szőlőt és a belőle sajtolt és érlelt bort különleges adományként kezelték az Ószövetség idejében: „Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből, és bort, hogy vidámítsa az ember szívét. Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét”(Zsolt 104, 14-15) Jézus ezt a különleges ajándéknak ismert növényt használja fel arra, hogy rávilágítson: Istennek igazán nagy ajándéka megtestesült Fia, Jézus Krisztus. Ő az igazi szőlőtő. Titokzatos kegyelmével az Atya hozzáfűzi a Jézusban hívőket, akik nemcsak a krisztusi tőke erejét élvezik terméstöbbletükben és minőségükben, hanem az Atya gondos kezét is, amivel a termés többletét elősegíti. Jézus már az egész föld Megváltója. Aki benne marad a krisztusi tőke életközösségében, és él benne Jézus tanítása, az kérhet bármit Istentől, megkapja.
„Azzal dicsőül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és tanítványaim lesztek”.(8) Az Atya dicsőségét tehát az szolgálja, ha az Ő kegyelmeivel a szeretet tényeit bőven gyakorolják. Jézus szava, pedig az a kinyilatkoztatás, amit hirdetett a nyilvános működésében. A kettőnek tehát meg kell maradnia együttesen: az igazság és a szeretet együtt alkotja Isten országát.„Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben”. Feltehetjük a kérdést: hogyan szerette Jézust az Atya? Az Atya saját erejéből öröktől fogva birtokolja a végtelen nagy istenséget, vagyis a végtelen értelmes és mindenható isteni természetet. Öröktől fogva születik a Fiúisten. Más szóval Isten öröktől fogva ismeri önmagát. Ez a kimerítő, tökéletes isteni önismeret önálló Személy, hiszen Istenben nem létezhet más, csak lényeg (természet) és személy. A születő isteni Személynek szüksége van természetre. Az Atya az egyetlen isteni természetet nem szaporíthatja, nem darabolhatja, végtelen szeretetében odaadja tehát a Fiának úgy, ahogy van. Erre utal Jézus. Persze a Fiú is tudja, hogy Atyja sem maradhat természet nélkül, tehát azonnal visszaajándékozza Atyjának. És így örökös oda-vissza ajándékozással közös birtokuk marad. Az emberi szülésben a szülők adják a gyermek testét, Isten teremtéssel a lelkét (ez a kettő együtt jelenti az emberi természetet), ehhez Isten teremti az emberi személyt és a személynek ajándékozza a frissen teremtett emberi természetet. Az Atya és a Fiú szeretete a teljes önátadás, ami végtelen érték körül történik. A jézusi akarat: „Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen”(10-11)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése