Tiszteletes edény, könyörögj érettünk!
Valakit tisztelni annyit jelent, mint az illető valamilyen kiváló tulajdonságát szívben vagy szóban elismerjük, esetleg nyilvánosan is kijelentjük, írásműben megörökítjük. Még ebben az erkölcsileg silány világban is akadnak emberek, akikről nyílván vagy titokban elismerik, hogy látható vagy szellemi értékeit tisztelni kell. Két formában is alkalmazzuk ezt a kifejezést: a katolikus papokat felszenteltségük miatt tisztelendőknek hívjuk, a protestáns lelkészeket pedig imádkozó és tanító küldetésük miatt tiszteletes-nek szólítjuk. Az ószövetségi közös istentisztelet edényeit valóban különlegesen megtisztelték a hívő zsidók: csak a papok érinthették meg a Szentek Szentjében, a szentsátor belső helyiségében elhelyezett „frigyládát, vagyis a szövetség szekrényét, amelynek arany fedőlemezén napnál fényesebben ragyogott az Úr benső fénye, a kebód Jahveh. Ezt is csak akkor tehették meg ők is, ha vándorolt az Isten ószövetségi népe: ilyenkor a papok vitték négyen. Dávid egyszer új szekérre tetette a frigyládát, amikor Jeruzsálemben elkészült az új szentsátor. Két nem pap (civil) férfi működött közre a szekér körül. Egyszer megbokrosodtak az igavonó tehenek, csúszni kezdett a szent láda, és a kísérő „civil” legény odakapott, hogy földre ne essék. Isten azonnal halállal sújtotta a férfit. Az istentisztelet körülményes előírásait jól meg kellett tanulnia mindenkinek, aki valamelyik szertartásban részt vehetett. A szertartásokban csak Jákob harmadik fiának, Lévinek egyetlen családja: Áron és leszármazottjai végeztek papi, áldozati tevékenységet. Áront főpappá, fiait papokká szentelte föl (papi hatalmat adott át nekik) Mózes Isten parancsára, az ő fiaik pedig ezt a hatalmat születésükkel örökölték. A törzs többi férfitagja pedig, az un. leviták, a papoknak segédkeztek, előkészítették a szükséges eszközöket és egyéb dolgokat végeztek, vándorláskor pedig pl. ők vitték a szentsátor alkatrészeit.- Mária tisztelendő edénye volt Istennek: Ő foganta a Szentlélektől az Újszövetség Melkizedek rendje szerinti főpapját, szíve alatt hordozta, majd megszülte, gondozta, nevelte, és ott állt Fia keresztje alatt, mint a Megváltó Nemes Társa.
♣♣ ♣♣ ♣♣
Hűséges szűz, könyörögj érettünk!
Mihez vagy kihez volt hűséges Mária? Először is szüzességi fogadalmához. Gondoljunk az angyali üdvözletre: az angyal bejelenti neki, hogy méhében foganva fiút szül, aki az Isten Fia lesz. Nem kap a világszenzáción, hanem egyetlen gond gyötri: „Férfit nem ismerek” (Lk 1,34), azaz szűz vagyok, fogadalom köt. Az angyal válasza nyugtatja meg: „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; azért a Szentet is, ki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni”. (35) Hűséges maradt anyai küldetéséhez: vállalta Fia sorsát akkor is, amikor mindenki más elvesztette hitét. És hűséges marad most is általános anyaságához, amelyet Jézus bízott rá halála előtt: „Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad! Azután azt mondta a tanítványnak: Íme, a te anyád!” (Jn 19,26-27) Akkor sem volt könnyű ezt elfogadni, mert János mellé oda kellett értenie a gúnyolódó, gonosz tömeget is. Ma pedig, amikor a világ lakosságának nagyobb része még nem keresztény, a volt keresztények többsége már nem keresztény, Ő szorgalmasan járja a világot, kéri a megtérést, imát, engesztelést, hogy irgalmat esdhessen ki Istennél. Könyörögve kérjük, legyen még türelme hozzánk, könyörögjön értünk!
Valakit tisztelni annyit jelent, mint az illető valamilyen kiváló tulajdonságát szívben vagy szóban elismerjük, esetleg nyilvánosan is kijelentjük, írásműben megörökítjük. Még ebben az erkölcsileg silány világban is akadnak emberek, akikről nyílván vagy titokban elismerik, hogy látható vagy szellemi értékeit tisztelni kell. Két formában is alkalmazzuk ezt a kifejezést: a katolikus papokat felszenteltségük miatt tisztelendőknek hívjuk, a protestáns lelkészeket pedig imádkozó és tanító küldetésük miatt tiszteletes-nek szólítjuk. Az ószövetségi közös istentisztelet edényeit valóban különlegesen megtisztelték a hívő zsidók: csak a papok érinthették meg a Szentek Szentjében, a szentsátor belső helyiségében elhelyezett „frigyládát, vagyis a szövetség szekrényét, amelynek arany fedőlemezén napnál fényesebben ragyogott az Úr benső fénye, a kebód Jahveh. Ezt is csak akkor tehették meg ők is, ha vándorolt az Isten ószövetségi népe: ilyenkor a papok vitték négyen. Dávid egyszer új szekérre tetette a frigyládát, amikor Jeruzsálemben elkészült az új szentsátor. Két nem pap (civil) férfi működött közre a szekér körül. Egyszer megbokrosodtak az igavonó tehenek, csúszni kezdett a szent láda, és a kísérő „civil” legény odakapott, hogy földre ne essék. Isten azonnal halállal sújtotta a férfit. Az istentisztelet körülményes előírásait jól meg kellett tanulnia mindenkinek, aki valamelyik szertartásban részt vehetett. A szertartásokban csak Jákob harmadik fiának, Lévinek egyetlen családja: Áron és leszármazottjai végeztek papi, áldozati tevékenységet. Áront főpappá, fiait papokká szentelte föl (papi hatalmat adott át nekik) Mózes Isten parancsára, az ő fiaik pedig ezt a hatalmat születésükkel örökölték. A törzs többi férfitagja pedig, az un. leviták, a papoknak segédkeztek, előkészítették a szükséges eszközöket és egyéb dolgokat végeztek, vándorláskor pedig pl. ők vitték a szentsátor alkatrészeit.- Mária tisztelendő edénye volt Istennek: Ő foganta a Szentlélektől az Újszövetség Melkizedek rendje szerinti főpapját, szíve alatt hordozta, majd megszülte, gondozta, nevelte, és ott állt Fia keresztje alatt, mint a Megváltó Nemes Társa.
♣♣ ♣♣ ♣♣
Hűséges szűz, könyörögj érettünk!
Mihez vagy kihez volt hűséges Mária? Először is szüzességi fogadalmához. Gondoljunk az angyali üdvözletre: az angyal bejelenti neki, hogy méhében foganva fiút szül, aki az Isten Fia lesz. Nem kap a világszenzáción, hanem egyetlen gond gyötri: „Férfit nem ismerek” (Lk 1,34), azaz szűz vagyok, fogadalom köt. Az angyal válasza nyugtatja meg: „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; azért a Szentet is, ki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni”. (35) Hűséges maradt anyai küldetéséhez: vállalta Fia sorsát akkor is, amikor mindenki más elvesztette hitét. És hűséges marad most is általános anyaságához, amelyet Jézus bízott rá halála előtt: „Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad! Azután azt mondta a tanítványnak: Íme, a te anyád!” (Jn 19,26-27) Akkor sem volt könnyű ezt elfogadni, mert János mellé oda kellett értenie a gúnyolódó, gonosz tömeget is. Ma pedig, amikor a világ lakosságának nagyobb része még nem keresztény, a volt keresztények többsége már nem keresztény, Ő szorgalmasan járja a világot, kéri a megtérést, imát, engesztelést, hogy irgalmat esdhessen ki Istennél. Könyörögve kérjük, legyen még türelme hozzánk, könyörögjön értünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése