Erdő Péter: Jézus békét
teremt Isten és az emberiség között
Ő teremt békét a tévútra sodródó emberiség és a
bennünket gondviselő szeretettel kísérő Isten között – hangsúlyozta Erdő Péter
bíboros szenteste, a budapesti Szent István-bazilikában tartott éjféli
szentmisén.
Erdő Péter bíboros homíliáját az alábbiakban
teljes terjedelmében közreadjuk.
1. „Gyermek született nekünk és fiú adatott nekünk. Az ő vállán van a fejedelemség. Ő a csodálatos, az erős Isten, a béke fejedelme. Ő az atyja az eljövendő világnak” (vö. Iz 9,5). Ma teljesedett a próféta jövendölése, ma született Betlehemben Jézus Krisztus, a megváltó. Ma ünnepeljük, hogy megszületett több mint 2000 évvel ezelőtt, ma is jelen idejű valóság az ő születése.
De miről ismerhetjük fel őt, aki a megközelíthetetlen magasságból, a tér és idő felett álló Isten valóságából lépett közénk? Mert nem királyi, díszes környezetben született, sem császári palotában, nem is aranyozott bútorok között. Pedig az ókori ember az aranyat az istenség jelének tartotta.
Hanem született rongyos istállóban, ágy helyett jászolba fektették, nemhogy előkelő udvarban, de még a vándorok szállásán sem jutott hely a számára.
1. „Gyermek született nekünk és fiú adatott nekünk. Az ő vállán van a fejedelemség. Ő a csodálatos, az erős Isten, a béke fejedelme. Ő az atyja az eljövendő világnak” (vö. Iz 9,5). Ma teljesedett a próféta jövendölése, ma született Betlehemben Jézus Krisztus, a megváltó. Ma ünnepeljük, hogy megszületett több mint 2000 évvel ezelőtt, ma is jelen idejű valóság az ő születése.
De miről ismerhetjük fel őt, aki a megközelíthetetlen magasságból, a tér és idő felett álló Isten valóságából lépett közénk? Mert nem királyi, díszes környezetben született, sem császári palotában, nem is aranyozott bútorok között. Pedig az ókori ember az aranyat az istenség jelének tartotta.
Hanem született rongyos istállóban, ágy helyett jászolba fektették, nemhogy előkelő udvarban, de még a vándorok szállásán sem jutott hely a számára.
És mégis a prófétai mondások sejtelmes
megvalósulása és az angyalok szózata már a hit fényei villantja fel. Mert az
evangélium nem szól ugyan konkrét állatokról, akik az istállóban meghúzódtak,
de a próféta az Úr érkezéséről jövendölve hajdan mégis megjegyezte: „Az ökör
felismeri gazdáját és a szamár Urának jászlát” (Iz 1,3). A pásztoroknak pedig a
születés órájában nagy örömet hirdet az angyal, mert megszületett nekik és
minden embernek ezen a világon a Messiás, aki az Úr. Ő érkezett el Dávid
városában. Az ő jele a pólya és az egyszerű jászol (vö. Lk 2,12). De hogy az
angyal szava ne magányos hang legyen, drámai erővel szólal meg körülötte a
mennyei seregek kórusa. Dicsőséget hirdet az Istennek és békességet a földön az
embereknek, akiket Isten megajándékozott szeretetével. Az ő nagyszerűségének
felismerése rendet teremt az életünkben. Ha rádöbbenünk, hogy ő az a végtelen
erő, akinek mindent köszönhetünk, akkor felemeljük a fejünket, és elindulunk
sugárzó fényességének nyomában. Akkor elárad bennünk és körülöttünk az igazi
béke, az Isten akarta, valódi rend nyugalma.
2. Ezekre a tanúságokra épül katolikus hitünk,
és táplálkozik abból az elbűvölt és lelkes meggyőződésből, ami Jézus
tanítványainak szívét töltötte el a feltámadás után. Mert Krisztus
feltámadásának fényében feltárul születésének titka is.
Ezért, kedves testvérek, a mai ünnepen ne pusztán bölcs elmélkedéssel járuljunk „az isteni kegyelem trónusa elé”, hanem induljunk el és menjünk a betlehemi gyermek jászolához. Ott ismerjük meg Isten fönségét, amely a szegénységet vállalta, Isten örök Igéjét, amely csecsemőként született közénk, Isten bölcsességét, amely túláradó szeretetből egyszerű alakot öltött. Mert Isten bölcsessége Jézus keresztjének látszólagos ostobasága által győzött a világon, és így nyitotta meg számunkra az utat az isteni élet gazdagsága felé. Ezért örülünk Jézus születésének. Ő a közvetítő Isten és ember között, ő teremt békét a tévútra sodródó emberiség és a bennünket gondviselő szeretettel kísérő Isten között.
Ezért, kedves testvérek, a mai ünnepen ne pusztán bölcs elmélkedéssel járuljunk „az isteni kegyelem trónusa elé”, hanem induljunk el és menjünk a betlehemi gyermek jászolához. Ott ismerjük meg Isten fönségét, amely a szegénységet vállalta, Isten örök Igéjét, amely csecsemőként született közénk, Isten bölcsességét, amely túláradó szeretetből egyszerű alakot öltött. Mert Isten bölcsessége Jézus keresztjének látszólagos ostobasága által győzött a világon, és így nyitotta meg számunkra az utat az isteni élet gazdagsága felé. Ezért örülünk Jézus születésének. Ő a közvetítő Isten és ember között, ő teremt békét a tévútra sodródó emberiség és a bennünket gondviselő szeretettel kísérő Isten között.
3. De hol ez a béke, kedves testvéreim, hol ez
a béke ma, 2016 Karácsonyán, amikor a Közel-Keleten nem tudnak elhallgatni a
fegyverek, amikor sötét szándékok mentén karácsonyra készülő ártatlan emberek
sokaságát gyilkolják Európában is, amikor minden zűrzavar és fáradt
tehetetlenkedés között a céltalanság és a cinizmus ijesztő képe rajzolódik ki a
gondolkodó ember előtt? – Ez a béke a szívünkben van. És felbukkan a
karácsonyfa alatt, a családok asztalánál, de még a kórházban, vagy a magányosak
és idősek otthonában is, ha meggyújtják a gyertyát, ha rátekintenek a betlehemi
képre, Szűz Máriával, Szent Józseffel, középen pedig a kis Jézussal, aki fényt,
reménységet, igazi életet hozott a világba. Ha ezt a békét meg tudjuk tartani
holnap is, holnapután is, a jövő évben is, ha merünk kedvesek lenni azok felé
is, akik ezt talán meg sem érdemelnék, akkor rajtunk keresztül is a bűn és a
nyomorúság minden akadályával szemben Isten legyőzhetetlen szeretete és békéje
árad szét a világban. Ez a szeretet és béke töltötte el mindannyiunk szívét,
ezt ajándékozza Isten népünknek és az egész világnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése