Ünnepi szentmise a
Mátyás-templomban Boldog IV. Károly király koronázásának centenáriumán
Boldog IV. Károly magyar királlyá koronázásának
századik évfordulója alkalmából Erdő Péter bíboros mutatott be ünnepi
szentmisét december 30-án a Mátyás-templomban Alberto Bottari de Castello
apostoli nuncius, Cserháti Ferenc püspök és Varga Lajos váci segédpüspök
koncelebrálásával.
Az ünnepi szentmisén a Budavári
Nagyboldogasszony (Mátyás)-templom stallumaiban foglalt helyet Habsburg Károly,
Habsburg György és családja, Habsburg Mihály és felesége, Christina főhercegnő,
valamint a megjelent magyar állami és közjogi méltóságok közt Áder János
köztársasági elnök és felesége, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Lázár
János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter. Az oltár két oldalán a Monarchia
történelmi zászlóit vonultatták fel.
Süllei László, a Mátyás-templom plébánosának
köszöntője után a szentmisén részletek csendültek fel Liszt Ferenc Magyar
koronázási miséjéből a Mátyás-templom ének- és zenekara, valamint Szabóki
Tünde, Heim Mercedes, Komáromi Márton, Páni János énekművészek előadásában.
Száz évvel ezelőtt, IV. Károly az utolsó apostoli magyar király budavári
koronázásakor is Liszt művét hallhatták a jelenlévők, szintén magyar művészek
előadásában (az egykor Ferenc József koronázási ünnepségére írt művet 1867.
június 8-án még bécsiek adták elő, és Liszt nem lehetett jelen.).
Az idei, centenáriumi szentmisén a tizenöt éves Habsburg Zsófia olvasta fel az olvasmányt magyar nyelven, jelképezve a Habsburg leszármazottaknak IV. Károly király óta töretlen szimpátiáját a magyarok iránt.
Az idei, centenáriumi szentmisén a tizenöt éves Habsburg Zsófia olvasta fel az olvasmányt magyar nyelven, jelképezve a Habsburg leszármazottaknak IV. Károly király óta töretlen szimpátiáját a magyarok iránt.
Erdő Péter bíboros szentbeszédében
hangsúlyozta: az emberileg tragikus helyzet (az éppen zajló első világháború—a
Szerk.) és az isteni Gondviselés örömet sugárzó ereje közötti feszültség
végigkísérte Boldog IV. Károly király életét, s ez megmutatkozott
koronázásában, a békéért végzett fáradozásaiban és száműzetése idején is.
Száz esztendővel ezelőtt, 1916. december 30-án, a budai koronázás idején IV. Károly még csak 29 éves volt, már megismerte a háború borzalmait, szolgált a galíciai és az erdélyi fronton, s az első világégés közepette lépett trónra. „Szinte fáj a feszültség a háborúba sodródott ország végső erőfeszítései” és a koronázási ceremónia előkészületeinek történeti leírásaiból, valamint a fennmaradt, korabeli filmrészletekből ismert »túlérett cicomája« között” – mondta Erdő Péter.
Száz esztendővel ezelőtt, 1916. december 30-án, a budai koronázás idején IV. Károly még csak 29 éves volt, már megismerte a háború borzalmait, szolgált a galíciai és az erdélyi fronton, s az első világégés közepette lépett trónra. „Szinte fáj a feszültség a háborúba sodródott ország végső erőfeszítései” és a koronázási ceremónia előkészületeinek történeti leírásaiból, valamint a fennmaradt, korabeli filmrészletekből ismert »túlérett cicomája« között” – mondta Erdő Péter.
„De vajon Károly király is érzelgős módon rabja
volt a részleteknek? – tette fel a kérdést a bíboros. – Ennek az ellenkezője
látszik az ünnepi ebéd történetéből. A pohárköszöntők elhangzása után a király
véget vetett az ebédnek, a meg sem kezdett ételeket pedig a város kórházaiba
küldte a sebesült katonák számára. A versengés és a pompa mögött már ott
rejtőzött a szomorúság és a tragédia. Károly király éleslátásában és
szeretetében pedig már felcsillant Isten emberének bölcsessége” – mondta Erdő
Péter.
A Gondviselésbe vetett hit, és a háborús történelmi körülmények kaotikus, embertelen világa közti feszültségben egyértelmű volt Károly király álláspontja, kiállása a béke ügye mellett. „Uralkodásának kezdetétől fogva a béke híve volt” – mondta Erdő Péter, történelmi hivatkozásokkal alátámasztva a király béketörekvéseit.
A Gondviselésbe vetett hit, és a háborús történelmi körülmények kaotikus, embertelen világa közti feszültségben egyértelmű volt Károly király álláspontja, kiállása a béke ügye mellett. „Uralkodásának kezdetétől fogva a béke híve volt” – mondta Erdő Péter, történelmi hivatkozásokkal alátámasztva a király béketörekvéseit.
„A külső tragédia és a belső világosság
feszültsége jellemezte Károly király száműzetésének éveit is – folytatta a
bíboros. – Mélyen átérezte a felelősséget, amely a királykoronázás és a krizmával
való felkenés vallási szertartása révén a vállára került. Az eskü is a vallási
kötelesség tudatát erősítette az uralkodó lelkében. Ezért nem fogadta el Károly
azt az ajánlatot, hogy mondjon le a trónról és ennek árán mentse meg családi
vagyonát. A koronázáskor rábízott népek atyjának érezte magát.”
Mielőtt Magyarországról végleg távozni kényszerült, meglátogatta őt Lorenzo Schioppa, a budapesti apostoli nuncius. A találkozásról szóló dokumentumból idézett Erdő Péter bíboros: „Károly király és Zita királyné bibliai nagyságú személyiségek. Sok mindent láttam életemben, de sohasem fogom elfelejteni a királyi pár távozását. Papi lelkem épült és gazdagodott ezzel az élménnyel. Meg kellett állapítanom, hogy vannak még nagy lelkek, akik valóban keresztények. A király emberfeletti nyugalommal fogadta sorsát, és amikor együttérzésemet akartam kifejezni, ő vigasztalt engem mondván: Isten akarta, hogy így legyen”.
Mielőtt Magyarországról végleg távozni kényszerült, meglátogatta őt Lorenzo Schioppa, a budapesti apostoli nuncius. A találkozásról szóló dokumentumból idézett Erdő Péter bíboros: „Károly király és Zita királyné bibliai nagyságú személyiségek. Sok mindent láttam életemben, de sohasem fogom elfelejteni a királyi pár távozását. Papi lelkem épült és gazdagodott ezzel az élménnyel. Meg kellett állapítanom, hogy vannak még nagy lelkek, akik valóban keresztények. A király emberfeletti nyugalommal fogadta sorsát, és amikor együttérzésemet akartam kifejezni, ő vigasztalt engem mondván: Isten akarta, hogy így legyen”.
A Madeira szigetén, betegségben elhunyt „Boldog
Károly király életének példája arra tanít, hogy minden emberi látszat ellenére
is bízzunk Istenben. Akkor emlékezünk méltón utolsó apostoli királyunk
koronázására, ha megújítjuk magunkban a közösségért vállalt felelősséget és a
bizalmat a gondviselő Istenben, aki a mi életünket is az örök boldogság
távlatában szemléli” – zárta beszédét a bíboros.
A szentmise keretében beszédet mondott Habsburg
Károly, Boldog IV. Károly egyik unokája is. Beszédében kiemelte, hogy „a
Magyarország iránti vonzalomnak volt köszönhető, hogy a Ferenc József császár
halála utáni egyetlen koronázási ünnepségre a háború viszontagságai ellenére is
Budapesten, Szent István koronájával került sor.” Habsburg Károly hangsúlyozta
a király mély vallásosságát, szociális meggyőződését is. „A hadiözvegyek és
árvák jogaiért érzett aggodalma, az élelmezésre és a készletezésre való
törekvése, a népegészségügy iránti elkötelezettsége eredményeképpen erősödött
meg rövid, két éves uralkodása alatt az ország első szociális minisztériuma” –
mondta.
A centenáriumi misén a magyar kormány részéről
Balog Zoltán emberi erőforrásokért felelős miniszter mondta el gondolatait.
„Szent István és Boldog IV. Károly olyan emberek voltak, akik képesek voltak
felemelni tekintetünket a legnagyobb magasság felé, ugyanakkor példát mutattak
arra, hogy a mindenkori kormányzás úgy lehet sikeres, ha azokra is tekintettel
van, akik nehezen élnek, és segíti felemelkedésüket” – mondta a miniszter.
Balog Zoltán megemlékezett arról, hogy az európaiságában megkérdőjelezhetetlen,
a magyarokért sokat tevő, 2011-ben elhunyt Habsburg Ottó, IV. Károly fia még
kisgyermekként jelen lehetett a száz évvel ezelőtti koronázási eseményeken. Az
ő alakja is azt sugallja számunkra, hogy „Európának új együttműködésre,
integrációra van szüksége a megmaradásért és a gyarapodásért, szellemi és
erkölcsi értelemben is” – mondta Balog Zoltán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése