Karácsony nyolcada 6.

Örömnapok - A Szent Család

A Szent Család, amelyet ma ünneplünk, három Személyből áll. Ha az elnevezést vesszük figyelembe, rögtön feltűnik, hogy nem a szülőkkel, hanem a Gyermekkel kezdődik a Szent Család tagjainak a felsorolása. Ez itt a helyes és kötelező sorrend, mert ennek a családnak legfontosabb tagja Jézus Krisztus, aki személy szerint Isten, a Szentháromság egy isten Második Személye, aki az Atyaistentől született az idő kezdete előtt. Ő nemcsak a Szent családban a legfontosabb személy, hanem az Atya-isten után felülmúl mindent és mindenki mást. Az Atya arra kérte egyszülött Fiát, hogy vegye fel a teremtmények közül annak a természetét, akinek lényege két egymástól eltérő jellegű összetevőből áll: teste anyagi, lelke pedig szellemi létű, és így a világ minden lényének ősmintája lehet. A Fiú elvállalta, sőt azt is, hogy az emberi nem legkisebb alkotó közösségében, a családban is részt vesz. Isteni természete és isteni Személye miatt megelőzi ennek a szentcsaládnak csak emberi létű tagjait. Az Édesanya következik utána, mert az Istenatya isteni szeretete után az emberi szeretetet egy édesanyai közvetítéssel akarta megismerni. Viszont teljes engedelmességgel tisztelte meg a szentcsalád jog szerinti vezetőjét, Szent Józsefet. A Szentcsalád liturgikus ünnepe azt akarja biztosítani, hogy csak a lelki síkon adott és kapott szeretet is tökéletes boldogságot tud biztosítani a családtagoknak. A SZENT CSALÁD ünnepén viszont feltétlenül szólnunk kell az egyszerű családokról is, amelyeket Isten a teremtés kezdetén az emberi létforma boldog közösségének mutatott be. Ebben a természetes formában a család minden embernek boldogító otthona. Az első embert Isten férfinak teremti, azaz a testének anyagát a már korábban megteremtett földből veszi. Ezzel valószínűleg azt akarta jelezni, hogy a testünk anyagát úgy ismerjük meg, hogy az rokon, sőt egészen ugyanaz, mint a csillagvilág égi testei. Ez az anyag, amit Isten Ádám testébe formált, csodálatos ,hasznos szervezet, amelynek rendeltetése, hogy az ember teste felülmúljon minden más élő testet. Arra is igényt tarthat, hogy a lélekkel együtt vegyen részt minden földi érdemszerzésben, az igazság megismerésében, a szeretet tetteinek gyakorlásában, az értékek előállításában, legyen az életszolgálat elsőrendű eszköze, és a földi élet bevégzése után a lélekkel együtt a mennyei boldogság élvezője –halál nélkül—mindörökre. Isten az első ember, Ádám testét a semmiből teremtett szellemi természetű lélekkel tette élővé. Neki ajándékozta az egész földet naprendszerünknek ezt a bolygóját. Neki adta azt a kertet, amelyet Isten hozott létre, hogy az embernek teremjen ennivalót, de az állatokat is erre célra teremtette. Viszont azt is az Úr akarta, hogy élje meg az egyetlen, de döntő jelentőségű hiány nem kellemes érzését is: „Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő” (Ter 2,18) Így alkotta meg az első asszony testét, amit Ádámhoz hasonlóan teremtett szellemi  természetű lélekkel tett élővé. A találkozásuk lelkes örömmel töltötte be mindkettőjüket. Ádám fogalmazta meg az ajándék minden másnál fontosabb jellegét: „Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony (ísa) a neve, mivel a férfiből (ís) lett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz”. (23-24) Az igazi „egy testté válás” pedig ezzel az isteni akarattal jön létre: „Isten megáldotta őket. Isten szólt hozzájuk: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá”. (Ter 1,28) 80 éve az Atya újra szólt erről: Éljetek házasságban! Szüljenek az asszonyok gyerekeket. Amikor megkeresztelitek őket, én is gyermekeimmé fogadom őket, és Atyjuk leszek. Akarok mindig Atyjuk lenni, mert szeretem őket!”