Karácsony nyolcada 1.

Karácsony nyolcada 1.

Sokan úgy vélik, hogy december 25-e Jézus születésnapja. Pedig az nyugodtan kijelenthető, hogy Jézus nem születhetett télvíz idején, mert az esős évszakban a császár nem masíroztatott töméntelen embertömegeket a származási helyükre összeiratkozni. A száraz időszak útjai ugyanis télen patakmedrek voltak. Az állandó esőben agyonázott emberek ki lettek volna súlyos meghűlésnek. Ezt normális uralkodó nem kockáztatja meg. Tavasztól őszig mindenki az ennivaló megtermelésével volt elfoglalva. Egyedül a tavaszi munkák indulása előtt volt érdemes összeírást elrendelni. Honnan van akkor a december 25-i időpont? A szent helyek és idők nemzedékről nemzedékre megőrizték különleges, kiváltságos, szent jellegüket. December 25. a rómaiak szent napja volt, a le nem győzött Nap ünnepe. Ők a Napot istenként tisztelték. Örültek fényének, melegének, nyári diadalmas uralkodásának. Az őszi, téli napok rövidülése, az egyre alacsonyabb zenit úgy tűnt nekik, hogy a Napnak a sötétséggel vívott küzdelme vesztésre áll. A december 21-i napéjegyenlőséget katasztrófaként élték meg. De huszonötödikén már lehetett látni némi emelkedést a Nap pályáján. Ez a nap óriási örömünnep lett hát: a le-nem-győzött Nap ünnepe. A kereszténységtől megtanulta Róma népe is, hogy egy Isten van, Ő teremtette az összes többi lényt, a Napot is. Egy időre tehát nem volt mit ünnepelni 25-én. De mivel a IV. század közepén régi adósságát akarta törleszteni a keresztény áhítat, és helyet keresett Jézus születése napjának, ezt a régi szent napot választották, mondván: a világ Világossága a mindent éltető igaz Nap Jézus Krisztus. Egy ősi hiedelem átadta helyét a valóságnak. Megvolt tehát az ünnep napja. Ki kellett alakítani a megfelelő liturgiát. Először természetesen a születés történelmi színhelyén kezdtek ünnepelni. A helyszínek adva voltak: a születés barlangja, a pásztorok találkozása az angyalokkal. Az időpont éjfélre került. A Bölcsesség könyvéből vették a pontos dátumot: „Mert mialatt mély csend borult mindenre, s az éjjel sietős útja közepén tartott, mindenható igéd az égből, királyi trónodról, ott termett a pusztulásra szánt föld közepén”. (Bölcs 18,14-15) Nagy Konstantin császár a születés barlangja fölé 326-ban templomot építtetett, amelyet Justinianus császár bővíttetett 530-ban. Az éjfélimisét tehát itt tartották. Virrasztás következett hajnalig, amikor a pásztorok megérkezhettek és „megtalálták Máriát és Józsefet, és a jászolban fekvő kisdedet” (Lk 2,16) Mindkét misén adva voltak a szentírási szövegek. A pásztorok miséje után elindultak Jeruzsálembe. Ez kb. 5 km-es gyalogút. Ott mondták el az ünnep harmadik miséjét, ahol az Úr az Oltáriszentséget szerzetté és benne szeretetének örök emlékét ránk hagyta. Az ott kialakított liturgiát vette át az Anyaszentegyház az egész világon karácsony ünnepén. Most is nagyon kedvelt az éjfélimise. Gyerekkorom nagy bánata volt, hogy este elnyomott az álom, és édesanyáméknak nem volt szívük felébreszteni, lemaradtam az áhított nagy élményről. De öt vagy hatéves koromtól pótoltam bőven. Emlékszem a sok kilométer távolságra fekvő pusztáink lakói is jöttek be a templomba éjfélimisére akár esett, akár fújt a szél és hordta a havat. A pásztorok pedig járták az utcákat, és remekbefont ostorukkal durrogtatva hívták fel egykori elődeik fontos szerepére a figyelmet. Papként először az államhatalomtól száműzötten mondtam éjféli misét a tárnokligeti kápolnában. Így pótolta a figyelmes Kisded, amit irigy és gonoszkodó hatalmak megakadályoztak. Isten áldja az akkori tárnokligeti pap testvéremet, aki átengedte nekem ezt a gyönyörű papi élményt, nem törődve a veszéllyel, hogy üldözött papot enged működni templomában. Minden kedves olvasómnak, elsősorban egykori híveimnek, tanítványaimnak lélekben a legjobb felkészülést kívánom. A Betlehemi Kisded bőséges áldása Örvendeztessen meg minden jóakaratú embert, úgy, ahogy a betlehemi angyalok ígérték!