Látni a gyermeket
anyjával, Máriával – Orosz Atanáz püspök szentbeszéde karácsony másnapján
December 26-án, az Istenszülő emléknapján Orosz
Atanáz miskolci megyéspüspök Abaújszántón mutatott be Szent Liturgiát.
Szentbeszédét teljes terjedelmében közöljük.
Kedves ünneplő testvéreim!
Csillag gyulladt a magas égen, és a csillag
által vezérelt bölcsek Betlehemben „nagyon megörültek: meglátták a gyermeket
anyjával, Máriával”. Karácsony örömhírének középpontjában tehát az újszülött
Istengyermek és édesanyja, Mária áll. Bölcs az, akinek ők biztosítják
karácsonyi örömét a pusztában vagy akár a szikrázó hóban.
Mert mi is örvendezünk Betlehem felé tekintve,
és kétezer éves távlatból is áhítattal szemléljük „a gyermeket anyjával,
Máriával”. De nemcsak ma, hanem az ünnep, sőt az év minden napján; s nem is
csak Betlehemben, hanem imasarkunkban vagy különösen is az ikonosztázionon.
Szemünk előtt van a közénk jött Megváltó minden áldott nap, szűz édesanyjának
ölén, ahogyan két évezrede ott nyugodott. Őket mindig jó szemügyre vennünk.
Szemléljük a Gyermeket, az értünk született
kisdedet, az Isten Igéjét. Ő valóban mindenestül csupa áldás. Sőt ő a megáldó
is, aki áldást ad és biztosít mindnyájunk számára. „Gyermek született nekünk,
Fiú adatott nekünk” – ismételgetjük a prófétával, és a kisded Jézus vonalaiban
a közénk jött Istent szemlélhetjük. Ártatlan, kiszolgáltatott kisgyermek formájában
jelent meg a Megváltó, és édesanyja ölében a felnőttek és gyermekek közötti
mélyülő szakadékot is áthidalja. Hiszen hányszor és hányszor távol esik az alma
a fájától, sőt olykor még maga a termő fa, maga a szülő is eltávolodik attól,
akit e világra hozott. Ezt tanúsítják gyermekvédelmi intézményeinkben nevelkedő
gondozottjaink, de olykor még a „normál” körülmények között nevelkedő gyermekek
is. Hiszen még gyermekek is válhatnak gonoszakká, ahogy ez egy jó hete kiderült
az európai fővárost újra robbantgatni akaró fiatalkorúak esetéből – vagy talán
nem is kell olyan messzire menni a példákért. Harmonikus családi légkör híján
elképesztő szakadékok alakulnak ki nemzedékeink között, és nem is tudjuk,
lehetséges-e még, hogy valaki „az apák szívét a fiak felé fordítsa”, vagy
összehozza gyermekét az édesanyjával. Jézus ártatlansága az ideális gyermekek
világát jelzi előre, akiket egyelőre még karácsonykor is szinte csak elképzelni
tudunk. Az isteni kisded csupa áldás, aki áldást ad minden gyermekre, hogy ne
feledjük: a gyermek a legnagyobb áldás, akit Isten egy családnak, vagy akár
tágabb közösségnek tud adni. Karácsonykor az Istengyermek néz minden ártatlan
emberi arcból, és mi is ezekkel a szemekkel szeretnénk szemlélni a világot.
A Gyermek mellett ott látjuk Anyját, az
Istenszülő Máriát. Ő szűz létére legjobban tudta megmutatni az édesanyák igazi,
eszményi szépségét, a gyöngédséget és anyai méltóságot. Az ő arcán nemcsak báj,
hanem a szentség fénye csillog, amely az örökkévalóság ígérete. Az Istenszülő Szűz
Mária minden ikonja betlehemi eszménykép, mert szinte sohasem ábrázoljuk őt
Szent Fia nélkül, hanem csak vele együtt, gyermekét és Megváltóját bársonyos
karjain tartva. A Szűz Anya minden anyai gondoskodás mintaképe, és amit róla
hiszünk, azt ott látjuk ábrázolásain. Ő az „áldásteljes” Szűz, aki magát az
„Áldást” hozta közénk. Ő kéri, hogy sohase oltsuk ki az emberi életet,
bármilyen körülmények között fogantatott is. Mert a gyermek áldás, és mi is
csak akkor maradhatunk nép, ha a jövőben lesz még gyermekáldás családjainkban.
Ma szülőföldjén és menekülése színhelyén is
szemléljük „a gyermeket anyjával, Máriával”. Azokban a közel-keleti városokban,
ahol ma sincs fegyvernyugvás, ahol békés polgári lakosok pusztulnak nap mint
nap. Ahol a Szent Család vándorlását követő menekültek hagyják ott
szülőföldjüket, hogy életben maradhassanak… És nemcsak Közel-Keleten, hanem
Afrikában is: nyolc év alatt több mint 12 ezer keresztényt öltek meg, közel
kétezer templomot romboltak le és a kitelepítettek száma elérte a 1,4 milliót
Nigériában. A terrorszervezet tagjai ott csak szeptember óta 53 falut
gyújtottak fel, 808 embert öltek meg, 1422 otthont és 16 templomot romboltak
le. Hasonló vagy még brutálisabb szörnyűségeket hallunk Irakból, Szíriából és
Egyiptomból is. Ha „Ráchel siratja fiait…”, mi sem mehetünk el érzéketlenül a
menekültek ezrei mellett. Krisztus-hívők életveszély elől menekülnek, akárcsak
Jézus Krisztus a nevelőatyjával és szűz édesanyjával Betlehemből Egyiptomba. Ez
a Jézus az „idegen” képében jön hozzánk ma is, és az utolsó ítéletkor majd
számon kéri, hogy amikor jövevény volt, befogadtuk-e. Imádkozzunk hát, hogy ne
tévesszük őt szem elől! Imádkozzunk különösen a Nigériában és Közel-Keleten
üldöztetés elől menekülő testvéreinkért, különösen a keresztényekért, akik az
Egyiptomba menekülő Urat követik! „Hogyha Krisztus Egyiptomba menekül, menekülj
vele készségesen te is, mert jó dolog az üldözött Krisztussal együtt menekülni”
– bíztatott a Hittudós Gergely püspök. Imádkozzunk azokért, akik üldöztetést
szenvedve igyekeznek templomaikba, mert az életveszélynél is fontosabbnak
tartják hitük megvallását!
Végül pedig szemléljük a gyermeket anyjával,
Máriával kegyhelyünkön is! Épp 300 éve lesz annak, hogy egy karácsonyon véres
könnyeket hullatott az Istenszülő a pálfalai fatemplomban. Nekünk ez nemcsak
ünnep, hanem felhívás a megtérésre. Tudjuk, hogy az Istenszülő nem véletlenül
sírt, nem ok nélkül hullatta könnyeit. Tőlünk is megtérést vár el. E mai napon
és két hét múlva és tovább is. Megtérő népként hirdessük a prófétai szavak
beteljesültét: „Értsétek meg nemzetek, és térjetek meg, mert velünk az Isten!”
Az áldást hozó Gyermeknek
és az őt hordozó Anyának titka ez. Az őket szemlélő bölcsek örömével kívánom
minden kedves testvéremnek a karácsony örömét és áldását. Amen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése