Karácsony nyolcada 2.

Karácsony nyolcada 2.

Nem az ajándékkal teli

Nem az ajándékkal teli fenyő, hanem az éjféli mise a karácsony.Az első meglepetés az volt, hogy a kezdést jelző csengőszóra nem búgott fel az orgona, nem zengett a hívek áradó éneke. Mintha erre a misére más szándékkal jöttek volna a segesdiek, mint egyéb alkalmakkor. Mintha arra várnának, hogy a történelem régi éjszakájából közvetlenül ideszárnyalna az a betlehemi éjszaka. A halvány gyertyafényben csak az oltár elé lépő atya és ministránsai élnének. Mintha ma éjjel az oltár áldozatának Jézusa vinné a misézőt valami titokvilág mélyébe. Már benne is vagyunk abban a titokzatos estében, amikor a szentcsalád megszállt az üres barlangistállóban.  férfiakkal zsúfolásig telt kóruson ma kivételesen lányok is vannak. Ott van a fiatalabbik nővérem. A karácsonyi énekkarban énekel. Az ő küldetésük ma este, hogy a hangok segítségével idevarázsolják Betlehem történetét. Máris lendül a fantázia: „Fent a csillag, csillog-villog, este van, este van Ó, a lelkem, ó mi boldog, a szívem megdobban: Mert közelget az idő, hogy jön az Üdvözítő, Drága Kisdedecske, ici-pici hercegecske, Akit szült Szűzszülő”. Az oltár cselekménye elérkezik a Glóriához. Csakhogy most nem a miséző intonálja, hanem egy éles, magas szoprán-hang. Megismerem, a nővéremé. Nem zavar, hiszen eredetileg is angyalok énekelték, és az angyalok a hiedelem szerint a női nemhez tartoznak. Az angyali Glóriát követi a mélyből magyarul feldübörgő fordítás: Dicsőség! Megismétlik, de kicsit alacsonyabb fekvésben, majd az angyal így fejezi be: Gloria in excelsis Deo! Fényes tenor-hang csendül:„Bárcsak előbb felébredtem volna! Látod, pajtás, most állottam talpra. Most is cseng a fülemben az angyal szólása, hogy a Jézus megszületett rongyos istállóban.” Pillanatnyi döbbent csend után az angyalhang fuvolázik az ébredező pásztorok felé: „Pásztorok, ha e csodát látni akarjátok, Azt a fényes csillagot ti ne csodáljátok!Hanem szaporán rajta, induljatok az útra Imádni a Kisdedet, ki az éjjel született.”Jön is a készséges válasz:Pásztorok, keljünk fel, hamar induljunk el Betlehem városába, rongyos istállócskába!Siessünk, ne késsünk, hogy még ezen éjjel oda érhessünk,Mi Urunknak tiszteletet tehessünk!”Ezt a fontos látogatást azonban elő kell készíteni. Komoly bariton ajánlja: „Pásztortársaim hát menjünk, hanem ajándékot vigyünk! Akitől csak mi telhet, tetszése szerint vihet”. Lelkesen jelentkeznek az ajánlatok: „Én viszek egy báránykát!” Tejet”, „vajat”, „sajtocskát” Aztán kórusban a jószívű, de szegény emberek mentegetőzése: „Aranyat nem adhatok, mert szegény pásztor vagyok” Máris indulásra kész a kis csapat az ének pattogó ütemére:„Menjünk tehát szaporán a fényes csillag után, Imádni a Kisdedet, ki az éjjel született”. Az oltárszolgálatban a miséző pap az úrfelmutatást végezte. Egy emberként borul térdre az egész falu. Velük az ezer éves magyar keresztény történelem térden állva imádja a Kisdedet, aki ma és minden szentmisében újjászületik a maga rendelte titokzatos keresztáldozatban, illetőleg az egyszer megtörtént áldozat jelenvalóvá tételében. Tizenöt éves koromig minden évben így éltem meg, s nekem az óta is ilyen a karácsony.