Karácsony nyolcada alatti 5. nap

Karácsony nyolcada alatti 5. nap
„Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk parancsait”
1Jn 2,3-11; Lk 2,22-35 

Mintha két különböző malomban őrölne az apostol, amikor kijelenti, hogy Jézus megismerése abból tűnik ki, hogy megtartjuk-e a parancsait? Hiszen a megismerés értelmünk feladata, a parancsok megtartása pedig az akaraté. Látszólag tehát Jézus ismerete: léte vagy nem-léte, független attól. hogy engedelmes vagyok-e neki vagy nem. Ezt például ha vallástörténész veti fel, ellentétként azt mondhatja: Ha Jupitert ismerem, tudom, hogy a rómaiak azt állították róla, hogy az ő mithológiájuk főistene. Ezt állította sok millió ember évszázadokon keresztül. Megnevezték lakóhelyét: az Olimposz. Ismerői azt is mondták róla, hogy van felesége, őt Junónak hívják. Jézus földi életének idején kétezer kisebb isten főnökének is tartották. Aztán végre belátták, hogy az Olimposzon nem lakik senki, nem orgiázik, nem dolgozik senki, Jupiter nem hajigálja a villámokat és nem mennydörög diadalmasan a megszeppent emberek fülébe. Jupiter nem volt és nincs ma sem, kivéve a képzelet világát.Jézussal azonban más a helyzet. Ha szó esik róla, akkor mindig elmondjuk, hogy Jézus Krisztus Istennek egyszülött Fia, aki érettünk emberré lett, itt élt közöttünk harminchárom évig a földön. Test szerint a zsidó nép leányának és Isten  teremtő erejének köszönheti emberségét, vagyis emberi lelkét és testét. Mindezt a róla írt evangéliumokból tudjuk. Azt is azokból tudjuk, hogy Ő Isten Fia, aki Istentől öröktől fogva születik isteni módon szellemi születéssel. Ezt előbb nagy embertömeg hallotta az égből, majd Jézus három legfontosabb apostola hallotta a látomás hegyén, amikor isteni fensége átragyogott emberi testén. De ezt már a három apostola kilenc társukkal együtt sok ezer csodából is tudta. Aki pedig tudta, hogy ki Ő, az a parancsait is megtartotta. Fordítva is érvényes: aki Jézus parancsait megtartotta, az nyilván tudta, saját magát ellenőrizve is biztos lehetett abban, hogy hisz Jézus istenségében, hiszen megtartja a parancsait. Az utolsó vacsorán komolyan kellett foglalkoznia tanítványai hitével. Ahhoz ragaszkodtak, hogy mutassa meg nekik az Atyát és ha Őt látják, az elég bizonyság nekik mindenre. Jézus erre így válaszol: „Annyi idő óta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, látta az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok és az Atya énbennem?” (Jn 14,9-10) Aki szemével akarja látni Istent, akár az Atya, akár a Fiú istenségét, az már lát, akkor már nem szükséges a hit. Mi még a hitben és a hitből élünk. Mi sem tudjuk magunkon megmutatni Istent, Jézust, csak azzal, hogy megtartjuk a parancsait, és ezzel igazoljuk, hogy Jézust Istennek valljuk.