Szent István első vértanú

Szent István

Lehet, hogy kedves olvasóim is kicsit furcsának érzik karácsony nyolcadának ünnepi rendjét. A nagy ünnepek nyolcada (oktávája) azt jelenti, hogy az ünnep jelentőségét még egy egész hétig mélyítgetjük a visszaemlékezéssel. A karácsony utáni nyolc napon más fontos ünnepek kerülnek a liturgia központjába: december 26. Szent István első vértanú. December 27. Szent János apostol. December 28. Aprószentek. December 29. Szent Család vasárnapja. December 30-31. oktávás napok. Január.1. Karácsony nyolcada, Újév, Szűz Mária Isten Anyja. Az idén komoly igény ébredt arra, hogy a sok szomorúság, az élet-halál harca jobblétért, szabadságért, szegénység felszámolásáért,ne tolja az emberi tudat hátterébe Isten alapvető szándékát: boldogságra teremtette az embert, nem nemzetközi nyomorra. Próbáljuk megkeresni a hozzá vezető utat. A karácsonyi világot átfogó ünnepség kétezer éve elmaradt, mert a megváltás ideje Jézus Krisztus betlehemi születésével csak elkezdődött.  Harminchárom év múlva Jézus szenvedésekkel megváltotta az egész emberiséget. Fenn a Golgota tetején megnyert a mennyországnak egy újonnan megtért többszörös gyilkos rablót, és elveszítette minden hívét, az Édesanyját, Szűz Máriát kivéve. Ellenségei diadalmasan ordították: „Másokat megmentett, mondták, most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja” (Lk 23,35) Amint kiadta lelkét és Atyja ölelte keblére, megrendült a föld, Jézus ellenségei egymást taposva menekültek, hitevesztetten futottak az Úr jó barátai is. Csupán Édesanyja fogadta ölébe, mint élő szentségtartó, mert tudta, hogy nemcsak a lelke volt összekötve Jézus isteni természetével, hanem a teste is. Atyja ölelte és az összes jelenlévő angyalnak bemutatta sátánon győztes Fiát. Látjátok, a ti hitetek a mennyország előterében milyen józanul állt Fiam mellé. Elvállalta ember-gyerekeimért a megváltói halált. Hulljatok térdre előtte, hiszen legyőzte végleg elbukott társaitokat, és a hódolatotok után fogadni fogja földre roskadó imádásukat. Húsvétvasárnap hajnalban feltámadva megvigasztalta az egyetlen hűséges hívét, Édesanyját, egész nap elárasztotta övéit a feltámadás örömével. Negyven nap múlva pedig apostolai szeme láttára felemelkedett a mennybe. Apostolai mellé gyülekeztek az új hívek,öregek és fiatalok,számosan. Ellenségei hiába fogták el, cipelték bíróság elé az egyik legfiatalabb szerpapot, Istvánt. Lenyűgöző fölénnyel állt a főtanács elé: „arcát olyannak találták, mintha angyalé volna” (ApCsel 6,15) Ragyogó beszédében bemutatta nekik az Ószövetség egy részét, majd így zárta a tanítását: „Melyik prófétát nem üldözték atyáitok?  Mind megölték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. S most ti lettetek árulói és gyilkosai, ti, akik az angyalok közreműködésével átvettétek  törvényt, de nem tartottátok meg. Amikor ezt hallották, haragra gyulladtak, és fogukat vicsorgatták ellene. Ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre, és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. Felkiáltott: Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján. Erre ordítozni kezdtek, befogták fülüket, s egy akarattal rárontottak, kivonszolták a városból, és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű ifjú lábához rakták le ruhájukat. Míg kövezték Istvánt, így imádkozott: Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet! Majd térdre esett és felkiáltott: Uram, ne ródd fel nekik bűnül!Ezekkel a szavakkal elszenderült” (7,52-60) „ És Saul helyeselte meggyilkolását” (8,1) Az  a Saul nevű  ifjú, a hivatalos felelősségvállaló, szintén ifjú zsidó volt. Féltette a törvényt Jézustól. Úgy üldözte híveit, mint egy megszállott. Főpapi ajánlólevéllel Damaszkuszba is elment, hogy Jézus híveit elfogja. Ám a városkapu közelében óriási fényár fogta körül, benne egy élő gyönyörű férfi, aki megkérdezte Sault: „Saul, Saul, miért üldözöl engem? Erre megkérdezte: Ki vagy, Uram? Az folytatta: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl” (9,4-5)Saul ezek után apostol lett.