1. nap: KÖZHÍRRÉ TÉTEL

IMAHÉT a Krisztus-hívők egységéért 2015. január 18–25.

BIBLIAI GONDOLATOK ÉS IMÁDSÁGOK AZ IMAHÉT NAPJAIRA
1. nap: KÖZHÍRRÉ TÉTEL

 
Szamárián kellett pedig átmennie (Jn 4,4)
Ter 24,10–33 Ábrahám és Rebeka a kútnál
Zsolt 42 Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez
2Kor 8,1–7 Makedónia gyülekezeteinek adakozása
Jn 4,1–4 Szamárián kellett pedig átmennie

Közös imahét a keresztény egyházak tökéletes közösségéért
Ábrahám szolgája és Rebeka a kútnál. (Ter24,10-33) 

 
Mindig szükség volt bizonyos alapigazságok tisztázására. Ilyen alapigazság: Ki az Isten? Isten az, aki a végtelen isteni lényeget (természetet) öröktől fogva saját erejéből birtokolja, végtelen Személy. Az isteni természet (lényeg) végtelenül értelmes (mindentudó) és végtelenül hatalmas (mindenható) erő. Ezt a nehezen érthető tényt sok-ezer év óta így tudja az emberiség, amióta Isten ízelítőt akart adni végtelen jóságából azoknak, akik addig nem voltak. Isten nem rég, nyolcvan éve magyarázta meg ezt egy fiatal szerzetesnőnek a következőképp: „a festőnek örömöt okoz az általa festett kép szemlélése; így örülök és felvidulok, ha az emberek, teremtésem remekművei közé jöhetek. Az idő sürget, szeretném, ha az ember minél hamarabb megtudná, hogy a legnagyobb boldogságot érzem, ha együtt lehetek és beszélhetek vele, mint egy atya a gyermekeivel. Az Örökkévalóság vagyok, és amikor egyedül éltem, már gondoltam rá, hogy minden képességemet felhasználom arra, hogy hasonlatosságomra lényeket teremtsek. De előbb került sor az anyagi világ teremtésére, hogy ezek a lények a megélhetőségükhöz szükséges javakat megtalálják: akkor teremtettem a világot. Megtöltöttem mindazzal, amiről tudtam, hogy az embereknek szükségük lehet rá: ilyen a levegő, a nap, az eső, és sok egyéb, amiről tudtam, hogy megélhetőségükhöz szükséges”(Az Atya szól gyermekeihez,23) Az Atya féltette a benne helyesen hívőket a bálványimádóvá lett emberektől. Ezért parancsolta egyik választottjának, Ábrahámnak, hogy öreg szolgája menjen el a régen elhagyott rokonaihoz, és azok közül hozzon az Istenről helyesen gondolkodó feleséget fiának, Izsáknak. Sok napos teveháton megtett út után jutott el az öreg szolga ura rokonsága vidékére. A település kútja mellett várt és imádkozott Istenhez hogy irányítsa úgy a történéseket, hogy egy oda érkező, menyasszonynak való lányt, ha megszólít: „Adj innom a korsódból!”, erre azt feleli: Szívesen, és még a tevéidet is megitatom, az a lány legyen a kívánatos meny a családban. Így történt minden. (érdemes a családi Szentírásban megkeresni az egész csodás történetet. (Ter 24,10-33) Ez pedig nem egyetlen kiváltságos eset. A vallásos, imádságos fiatalok ugyanígy isteni sugallat alapján találhatnak rá párjukra: érezve a sugallatot: Téged az Isten is nekem teremtett! Jézusnak Szamárián kellett átmenni, hogy egy elkallódott asszony találkozni tudjon vele, és az egész település megtérjen. Ezt ellentétes esetként kell értelmeznünk. A zsidóknak tilos volt érintkezniük a szamaritánusokkal, mert az a nép-csoport régi hívő zsidókból és bálványimádó pogányokból származott. Kezdetben maga Jézus is tiltotta tőlük tanítványait, de elérkezett az idő, amikor már nem zsidók és pogányok, hanem a megváltott emberiség, a mindenek fölött álló megváltói kegyelem erejében részesülő „új emberek” világa elérkezett.