A SZENVEDÉS 1.

A SZENVEDÉS 

 
Mi a szenvedés?

Az orvosok szerint a szervezet jajszava. Vigyázz, valami zavar van a szervezetedben. Erre figyelmeztet a szervezeted jajkiáltása: igyekezz gyógyítani, hogy el ne hatalmasodjék és komolyabb bajod ne legyen. A felismert betegséget az orvostudomány eszközeivel, gyógyszerekkel gyógyítjuk. A régebbi időkben is igyekeztek megtalálni a szenvedés okát. Isten maga is alkotott olyan fát, amelynek a levelei és a gyümölcse segítettek helyreállítani a test kopásait. Ezt a nagy jótéteményt Isten örökre elvette, sőt elzárta az emberiség elől: „Amikor az embert elűzte az Éden kertjétől keletre odaállította a kerubokat és a fenyegető tüzes kardot, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat” (Ter 3,24) a paradicsomkertben elkövetett bűn büntetése lett az asszisztáló kígyó számára az emberek undora, a megígért Messiás ördögöt űző, hatalmát széttipró győzelme. Az asszonynak a gyermekszülésnél kell több szenvedést elvállalnia:„Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad”.(16) a férfinak így szólt: „Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a porba, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza” (19) Káinnak, az első gyilkosnak Isten ítélte így szól: „Mit tettél? Testvéred vére felkiált hozzám a földről. Ezért átkozott leszel, bujdosni fogsz a földön, amely megnyitotta száját, hogy beigya kezedből testvéred vérét. Ha műveled a földet, nem ad neked termést. Hontalan és bujdosó leszel a földön” (4,10-12) A szenvedés tehát bűnök büntetése. Aki felismeri a szenvedést, amelyet a maga vagy mások bűneiért szeretetből is el lehet viselni, az Szent Pál nyomában a szenvedésnek más, üdvös erejét is megismerheti:„Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős”. (2Kor 12,10) a régi görög bölcseknek egyik csoportját alkották a sztoikusok. Ők úgy vélték, hogy aki a szenvedéseket önmagukért szereti, az különlegesen bölcs. Krisztus példája mindenkinek lelkierőt kínál: „Ezért mi, akiket a tanúknak ilyen felhője övez, váljunk szabaddá minden tehertől, különösen a bűntől, amely behálóz minket, és fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát. Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, nem törődött a gyalázattal, és most Isten trónjának jobbján ül. Igen, gondoljatok őrá, aki a bűnösök részéről ekkora ellentmondást viselt el, hogy ne lankadjatok és bensőleg el ne csüggedjetek” (Zsid 12,1-3) a kereszténynek meg kell tanulnia a szenvedést Jézus Krisztus szemével szemlélni. Mózes is helyesen cselekedett, amikor belátta, hogy ő nem a fáraó leányának a fia, hanem Jahve népéből származik. „Mózes a hitében tagadta felnőtt korában, hogy a fáraó leányának a fia. Inkább vállalta, hogy az Isten népével együtt elszenvedi a sanyargatást, mint hogy a bűn múló előnyét élvezze. A Messiás gyalázatát nagyobb értéknek tartotta az egyiptomiak kincseinél, mert a jutalommal is számolt.Hittel távozott Egyiptomból, és nem ijedt meg a király haragjától, hanem állhatatosan kitartott, mintha már a láthatatlant látta volna. Hittel ünnepelte meg a húsvétot, és a vérrel való meghintést, hogy az öldöklő ne ártson az első szülötteknek” (11,24-28)