3. nap: BEVÁDOLÁS II.

BIBLIAI GONDOLATOK ÉS IMÁDSÁGOK AZ IMAHÉT NAPJAIRA
3. nap: BEVÁDOLÁS II.

 
„Nincs férjem” Jn 4,17
2 Kir 17,24–34 Asszíria meghódította Samáriát
Zsolt 139,1–12 „Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem.”
Róm 7,1–4 „Meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által.”
Jn 4,16–19 „Nincs férjem.”

Közös imahét a keresztény egyházak tökéletes közösségéért
„Nincs férjem.” (Jn 4,16–19)

 
„Egy szamáriai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: „Adj innom! Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek” (Jn 4,7-8) Jézusról ilyet nem mindig olvasunk az evangéliumban. Amikor az első csodálatos kenyérszaporítás előtt rengeteg ember gyülekezett, Jézust keresték. Az evangélista feljegyezte:„a hatodik óra felé járt az idő”(6b) Siettek bevásárolni valami ennivalót, hiszen a nappali hat óra a delet, az ebédidőt jelentette. Arról nem olvasunk semmit, hogy Jézus is éhes lett volna. A gyülekező népet sajnálta: dél van, ebédelni kell. Jézus a szeretet tanítómestere. A kenyérszaporítás volt az egyetlen lehetőség, hiszen a tópart lakatlan részén tűnt fel a Mester, aki nem csak azt tudta, hogy az éhes embernek enni kell adni, hanem azt is, hogy ott nincs kenyérbolt. Tudta, amit sem az apostolok, sem a zarándokok nem sejtették, hogy Jézusnak nemcsak érző szíve, hanem isteni hatalma is van, és tud és akar is segíteni. A kútnál bőven akad víz, de a merítő edény hiányzik. Dél van, a falu csendes, étkeznek mindenütt. Jött egy asszony. Vizet akart meríteni. Jézus megszólítja: „Adj innom!” Neki van edénye, látja, hogy Jézusnak nincs. Bátor nő, szóvá teszi a szamaritánusok örök keservét: a zsidók szóba sem álltak velük. Főként az asszonyokkal nem, hiszen az a zsidó asszonnyal is tilos volt. A tizenkét éves kamaszodó fiú édesanyját sem köszönthette az utcán. Jézus nem vitatkozik a szeretetlen szokáson, hanem azonnal a lényegre tér, amikor az asszony megemlíti a kényes problémát: „Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked” (10) Az asszony meglepődik: „Uram, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival s állataival együtt” (11) Jézus nem vitatta el az asszony igazát: igen nagy érték Palesztina vízben szegény földjét annyira ismerni, hogy hol van gyűjtőmedence. Hogyan lehet megközelíteni? Milyen eszközzel lehet meríteni? Hogyan lehet embernek, állatnak elkülöníteni? De itt most nem erről van szó! Magáról a lényegről: „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne” (13-14) a szamaritánus asszonynak volt fogalma a lelki életről, a kegyelemről. Isten természetfölötti ajándékáról, legalább olyan szinten, hogy vannak Istennek adományai, amelyeket az ő kegyelmeinek, áldásainak is szoktunk nevezni (a hit, remény, szeretet, bölcsesség) Ezeket Isten örökkön élő ajándékként ingyen adja. Mivel nem fizikai tárgyak, nem emberek készítik, emberi pénzen nem lehet őket megvásárolni, csak kéni, kérni szépen, kérni alázattal, s úgy elnyerhetők. Ilyen a hitvesi szeretet, Istennek egyik legősibb ajándéka. Ádám zseniális módon adott nevet az összes növénynek és állatnak, ezzel birtokába véve őket. De a nagy szemlék után kicsit keserű szájízzel tapasztalta: Valami hiányzik belőlük! Megfogalmazni sem tudta. Isten tudta ezt a hiányt néven nevezni: „Nem jó az embernek egyedül lenni. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő”(Ter 2,18) Nem a földből alkotott neki testet, mint Ádámnak, hanem Ádám egyik bordapárjából alkotta a drága ajándékot, majd lelket teremtett bele a kegyelem ajándékával együtt. Reggel, amikor odavezette hozzá ezt az óriási, legboldogítóbb ajándékot, Ádám megfogalmazta örömét: „Ez már csont az én csontomból és hús az én húsomból. Asszony a neve (ÍSA) mivel a férfiből (ÍS) lett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz”(23-24) Erre az asszony kérte: „Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen idejárnom, meríteni. Jézus így válaszolt: „Menj, hívd el a férjedet, s gyere vissza!” Nincs férjem, felelte az asszony. Jézus erre azt mondta neki: Jól mondtad, hogy nincs férjed, mert volt ugyan öt férjed, de akid van, az nem férjed. Így igazat mondtál”(15-18)