2. nap: BEVÁDOLÁS I.

BIBLIAI GONDOLATOK ÉS IMÁDSÁGOK AZ IMAHÉT NAPJAIRA
2. nap: BEVÁDOLÁS I.

 
Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál Jn 4,6
Ter 29,1–14 Jákób és Ráhel a kútnál
Zsolt 137 Hogyan énekelhetnénk éneket az Úrról idegen földön?
1Kor 1,10–18 Mindenki így beszél köztetek: „Én Pálé vagyok, én Apollósé.”
Jn 4,5–6 Jézus az úttól elfáradva…

Közös imahét a keresztény egyházak tökéletes közösségéért
Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál (Jn 4,5-6)
Isten az ószövetség idejében tiltotta az ószövetségi választott népnek, hogy bálványimádókkal kapcsolatot tartson, nehogy a próféták üzeneteivel informált ószövetségi szent nép, a zsidóság Ábrahám leszármazottai visszatérjenek a bálványozás gyakorlatához. Jézus cselekedetével azt jelzi, hogy Ő a Megváltó. Nyilván elhangzott már a Fülöp Cezáreája környékén feltett kérdése: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”(Mt 16,13) Nem tudom, az idei ökumené-sorozat szerkesztője a Bevádolás I. alcímmel erre akart-e utalni, de az egyszerű zsidóktól hallott beszámolókra Jézus nem reagált, ez nyílt tiltakozás volt az ellen, hogy évszázados próféta-csontvázak közé sorolja bárki is őt. Ezért teszi fel a második kérdést: „Hát ti mit mondtok, ki vagyok?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt teneked, hanem az én mennyei Atyám. Én is mondom neked, Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva”(15-19) Mindezt előrebocsátva következik a tárgyalásra kijelölt szent szöveg: „Amikor Jézus megtudta, hogy a farizeusok úgy értesültek, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János,noha Jézus maga nem keresztelt, csak a tanítványai, elhagyta Júdeát és visszatért Galileába, így keresztül kellett mennie Szamárián. Odaért Szamária egyik városához, Szikarhoz. Ez annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob fiának, Józsefnek adott. Ott volt Jákob kútja. Jézus elfáradt az úton, azért leült a kútnál. A hatodik óra felé járt az idő” (Jn 4,1-6) Jézus elhagyja Júdeát. Júdea ugyan a szülőföldje, ebben a környezetben született ősapja, Dávid király. Ott volt Édesanyjának, Máriának föld-öröksége, ugyanígy nevelőapjának, Józsefnek a birtoka is. Ezért betlehemi Jézusnak kellett volna mondani Őt. A zsidók a legegyszerűbb embert is megtisztelték azzal, hogy a nevéhez hozzáfűzték: ki volt az apja és hol született. Jézusnál pedig ezt következetesen elhagyták. Nem tudták róla ezeket az adatokat? Ezerkétszáz éves volt Bálám próféta jövendölése a világ Megváltójának születéséről, népéről, amely a mennybolt csillagainak mozgásába is bele volt kódolva a teremtés pillanatától kezdve. Bálám és követői figyelemmel kísérték a csillagokat. Megtalálták a megjövendölt Messiás csillagainak együttállását. Tudták lakóhelyét a zsidók királyának. Jó helyen keresték az újszülött Messiás királyt. Heródes megrémült, hogy a kétezer éves történet beteljesült, ezért a papoknál érdeklődött. Azok kórusban mondták a Biblia szövegét.  Csak a négy- öt kilométer távolságban lévő zsidó főpap nem tudott semmit, holott az ő tiszte lett volna az igazságot ellenőrizni. Heródes, Jákob bátyjának, Ézsaunak késői unokája azonnal megértette: most elérkezett az idő: meg lehet bosszulni az edomiták háttérbe szorulását. Isten angyalt küldött, hogy a Messiást biztonságba helyezzék. Józsefet a vissza jövetelre ugyancsak angyal figyelmezteti, és kikérdezi az embereket. Visszaviszi a Világ Üdvözítőjét Názáretbe, és harsogva ismétlik: A Názáreti Jézus! Kaifás főpap Jézus perében miért nem teszi fel a mindent tisztázó kérdést: Jézus, hol születtél? Jézus pedig Galileába visszatérőben most megmutatja: Ez a kút az ősapám, Jákob kútja. A trónom helye. Ellenségeim, a „tiszta” farizeusok és főpapok elmerenghetnének ezen. Jézus a nagy titkot egy tévelygő asszonynak mondja ki: „Én vagyok a rég várt messiás, aki veled beszélek”(Jn 4,25-26) Furcsállják a tanítványok a körülményeket, de ők sem kérdeznek semmit.