4. nap: LEMONDÁS

BIBLIAI GONDOLATOK ÉS IMÁDSÁGOK AZ IMAHÉT NAPJAIRA
4. nap: LEMONDÁS

 
Az asszony pedig otthagyta korsóját Jn 4,28
Ter 11,31–12,4 Isten megígéri Ábrámnak, hogy nagy néppé teszi és megáldja
Zsolt 23 Az Úr az én pásztorom
ApCsel 10,9–20 „Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak.”
Jn 4,25–28 Az asszony pedig otthagyta korsóját

Közös imahét a keresztény egyházak tökéletes közösségéért
„Az asszony pedig otthagyta korsóját” (Jn 4,28)

 
Amikor a szamaritánus asszony beszélgetni kezdett Jézussal, elsősorban azon töprengett, hogy ez a zsidó férfi miért ült ide Jákob kútjához. Talán arra gondolt, hogy ez a hazáján átutazó idegen nyilván nagyon szomjas, nem tudja folytatni az útját. A vándor egyedül volt, amikor ideérkezett. Talán úgy gondolta, déli időben mindenki otthon van, árnyékba húzódik és elfogyasztja szerény ebédjét. Csak kitalál valami okosat: körüljárja a kutat, hátha lel valami otthagyott vagy ottfelejtett poharat, s ha a kút nem nagyon mély, eléri a vizet, és felüdül. Töprengése nem volt helyes: az idegen, ruhájáról jól megítélhetően zsidó és férfi. Ráadásul az idegen nem is úgy viselkedik, mint a többi átutazó:nem néz el a helybeli asszony feje felett, hanem megszólítja minden teketória nélkül: „Adj innom!” (Jn 4,7) A helybeli asszony ilyen zsidó férfival még nem találkozott. Nem volt rest, szóvá is tette, amit gondolt: „Hogyan? Zsidó létedre tőlem szamáriai asszonytól kérsz inni?” (9) Amikor próbálom magyarázni az újszövetség fő olvasmányát, kicsit én is elcsodálkozom. Jézus kérése már a második alkalommal hangzik el. Nyilván megvan ennek a megfelelő oka. Bennem egy régebbi vidéki ökumenikus imahét bevezető beszéde ötlik fel gyakran. Zsúfolt katolikus templom hívő serege és a vendég egyházak lelkészei a híveikkel együtt lelkesen kértük Isten áldását. Ilyen alkalmakra nyilván Jézus búcsú beszédének egyik gyönyörű mondata adja az igazi tartalmat. Jézus utolsó vacsorai beszédének ezek a sorai kínálkoznak megfontolásra: „Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid, hiszen ami az enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém, és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád. Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem őket a nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia: Így beteljesedett az Írás. Most visszatérek hozzád, ezeket pedig elmondom a világban, hogy örömöm teljesen az övék legyen. Átadtam nekik a tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól, hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból. Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság. Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is a világba. Értük szentelem magamat. De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is ,akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy, s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17,9-21) Jézus nagy könyörgése nem maradhat teljesülés nélkül. Hitben, reményben és szeretetben valóban össze kell tartoznunk itt és a másvilágon.