5. nap Kinyilatkoztatás

BIBLIAI GONDOLATOK ÉS IMÁDSÁGOK AZ IMAHÉT NAPJAIRA
5. nap Kinyilatkoztatás

 
Merítőedényed sincs, a kút is mély Jn 4,11
Ter 46,1–7 Isten így szólt Jákobhoz: Ne félj lemenni Egyiptomba!
Zsolt 133 Ó, mily szép és mily gyönyûséges,ha a testvérek egyetértésben élnek!
ApCsel 2,1–11 A pünkösd napja
Jn 4,7–15 „Merítőedényed sincs, a kút is mély”

Közös imahét a keresztény egyházak tökéletes közösségéért
„Merítő edényed sincs, a kút is mély” (Jn 4,7-15)

 
Jézus a beszélgetést ezzel a felszólítással kezdi: „Adj innom!” (Jn 4,7) Az asszony szamaritánus, azonnal a maga sérelmeit vágja vissza a zsidó férfinak: „Hogyan? Zsidó létedre tőlem, szamáriai asszonytól kérsz inni?” (9) Az asszonytól kérni valamit, elismerni, hogy a közmeggyőződésre fittyet hányva most itt nem az a fő, hogy a segíteni tudó megszólítása is vétek, társadalom és nemzetellenes illetlenség, hanem ősi torzsalkodásban a versenyállás 1:0 vereség. Jézus nem hivatkozik erre a szokott szempontra. Ő nem kisdedek síkján mérkőzik. Arra utal rögtön, ami komoly nézőpontot jelent: „Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked. (10) Uram, mondta erre az asszony, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival s állataival együtt? Jézus azt mondta neki feleletül: Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne” (11-14) Jézus a földi és földalatti szintekről fölemeli az ember tekintetét, és ezzel az ökumenikus gondolkodás síkját is. Az asszony csak a természetes szinten, az érzékeink: szemünk, fülünk, nyelvünk és tapintásunk síkján mozog. Az emberi megismerés számára ez a kezdet, ami az állatoknál a teljes megismerés szintjét jelenti. Az ember azonban értelmes lény is. A vizet egyforma természetesen issza az állat és az ember, sőt a növény is. Az embernek azonban van más fajta élete is: Isten ugyanis gyermekeivé fogadta már az ősszülőket is. A természetünket felemelte a földi élet egyszerű szintjéről a maga életének szintjére: tud hinni, remélni és szeretni. Ennek az életnek a szintje magasabb szint, mint az állatoké és növényeké. Ennek a forrása az isteni kegyelem. Így tanítja ezt Isten Egyháza: „Jézus Krisztus hét szentséget alapított” „a szentségek jelek, amelyeket Jézus Krisztus alapított, hogy általuk természetfeletti kegyelmeket nyerjünk.”A kegyelmek két félék: van megszentelő kegyelem, amely a Mennyei Atya fogadott gyermekévé és a mennyország örökösévé teszi az embert, ezzel együtt Jézus Krisztusnak fogadott testvérévé és társ-örökösévé, meg a Szentlélek templomává avatja. A kegyelmek Isten természetfeletti ajándékai. Ajándékok, amelyeket semmivel sem tudunk megvenni, vagy kiérdemelni. A kegyelmeket tehát csak őszinte, alázatos imával tudjuk kérni.  „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak. Melyiketek ad fiának követ, amikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyerekeiteknek, mennyivel inkább ad jót mennyei Atyátok azoknak, akik kérik” (Mt 7,7-11) „Erre az asszony kérte: Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen ide járnom, meríteni. Jézus így válaszolt: Menj, hívd el a férjedet és gyere vissza! Nincs férjem, felelte az asszony. Jézus erre azt mondta neki: Jól mondtad, hogy nincs férjed, mert volt ugyan öt férjed, de akid most van, az nem férjed. Így igazat mondtál” Lám, Jézus milyen finoman okította ki az asszonyt. Aki nem Isten törvénye szerint kel egybe, az nem él Istennek tetsző házasságban. Az asszony maga is érzi: így nem lehet kegyelemben élnie.