Évközi 2 hét csütörtök

Évközi 2 hét csütörtök           
Zsid 7. 25-8, 6, Mk 3, 7-12
„Így örökre üdvözítheti is azokat, akik általa Istenhez közelednek” 

 
A zsidó történelemben a szövetség megkötésétől Isten rendelése szerint Áron és leszármazottai voltak a főpapok és papok. Akik Isten és az emberek között közvetítettek. De ha meghalt egy főpap, annak a papi hatalma megszűnt. Új lépett a régi helyére, és végezte szolgálatát haláláig.  Csak egyetlen lett volna kivétel: az, aki a kijelölt Messiás idejében viselte ezt a tisztséget. Neki ugyanis az volt a kötelessége, hogy miután megállapítást nyert a főtanácsban a Messiás kiléte, le kellett volna térdelnie eléje, átadni részére a főpapi tisztet. Ezután az új és örök főpap szolgálata kezdődött volna töréstől mentesen. Mivel a Názáreti Jézus bírósági tárgyalásán a helyzet tisztázására lényegi kérdés nem hangzott el, csak az: „Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk!  Ő azt felelte nekik: Ha megmondom nektek, nem hiszitek el; ha pedig kérdezlek titeket, nem feleltek. De mostantól fogva az Emberfia a hatalmas Isten jobbján fog ülni. Erre mindnyájan azt mondták neki: Tehát te vagy az Isten Fia? Erre azt felelte nekik: Ti mondjátok, hogy én vagyok. Azok erre így szóltak: Mi szükségünk van még tanúságtételre? Hiszen mi magunk hallottuk a saját szájából”. (Lk 22, 66-71)„Ekkor a főpap megszaggatta ruháit, és így szólt: Mi szükségünk van még tanúkra? Hallottátok a káromkodást. Mit gondoltok? Erre azok mindnyájan halálra méltónak ítélték őt”- (Mk 14,63-64) Illő volt ugyanis, hogy ilyen főpapunk legyen, szent, ártatlan, szeplőtelen, a  bűnösöktől elkülönített, és tökéletesebb az egeknél, akinek nincs arra szüksége, hogy mint a papok mindennap a saját vétkeikért mutasson be áldozatot,…A törvény ugyanis gyarló embereket rendel papokká ; az eskü szava pedig, amely a törvény után jött, az örökké tökéletes Fiút”-(Zsolt 110,4-6) (Zsid 7,26-28)„Mindabból azonban, amit mondani akarunk, ez a legfontosabb: Olyan főpapunk van, aki a Fölség jobbján ül az egekben, mint a szentély szolgája és Az igaz sátoré, amelyet nem ember, hanem az Úr épített.  Mivel minden főpapot az ajándékok bemutatására rendelnek, ezért szükséges, hogy neki is legyen valamije, amit bemutat. Ha ő a földön volna, nem is volna pap, mert ezek a törvény szerint mutatnak be áldozatokat, az égi dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan Isten Mózesnek megmondta, mikor a sátrat készítette. Nézd, - mondta -, készíts mindent arra a mintára, amelyet neked a hegyen megmutattam (Kiv 25, 40) Ő azonban most annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel kiválóbb szövetségnek közvetítője,amely kiválóbb ígéreteken alapul”
(Zsid 8, 1-6)