Évközi 2 hét szerda

Évközi 2 hét szerda 
Zsid 7, 1-3. 15-17; Mk 3, 1-6
„Melkizedek Szálem királya, a fölséges Isten papja”

 
A pap közvetítő Isten és emberek között. Mivel az egyik fél Isten, azért a közvetítőt csak neki van módja kiválasztani és hatalommal felruházni a közvetítésre. Az emberi nemnek el kell fogadnia, akit Isten jelöl. A közvetítő hatalommal felruházott közvetítő. A pap legfontosabb tennivalója az áldozat bemutatása. Pap és áldozat olyan szoros viszonyban vannak egymással, mint a hegy és a völgy. Fölfelé menet hegy, lefelé menet völgy. A zalaiaknak van erre eredeti kifejezésük: löjtök és partok. A papokat Isten jelöli ki, hívja meg szolgálatra. Az ószövetségi papság elrendelése és a papok személyének kijelölése Istentől ered. Ábrahám után mintegy nyolcszáz évvel rendelte el az Úr az Ószövetség megkötését, a szövetség sokféle hivatalos áldozatát, amikkel őt tisztelni, imádni kellett, és a szövetségi papokat. De már sokkal korábban, Ábrahám idejében bemutatta az Úr neki, a Megváltó ősének azt a főpapot, aki az egyetlen igaz Istennek a főpapja volt ismeretlen idők óta. A találkozásuk nem véletlen volt, de Ábrahám részére igen nagy meglepetés. Őt, Ábrahámot az Úr néhány évvel korábban szólította meg. Kiemelte a bálványimádók óriási tömegéből. Elhívta egy ismeretlen vidékre, amely majd évszázadok múlva az ő utódaié lesz, és közölte vele, hogy itt születik majd meg az emberek Megváltója az ő késői unokájaként. Aztán sok év elmúltával harcba kellett bocsátkoznia egyik unokaöccse, Lót kiszabadításáért négy kis király seregével. A győzelem után zsákmánnyal jól megrakva sátrai felé vonul emberei élén. Akkor eléje jön egy ismeretlen férfi nagy kísérettel. Melkizedek volt az ismeretlen a közeli Sálem, a későbbi Jeruzsálem királya és az élő Isten papja. Szokatlan áldozatot mutatott be: kenyeret és bort áldozott fel mindkettőjük hatalmas Istenének. Ábrahám nem tudta, hogy kétezer év múlva Melkizedek városa, Sálem területén fogják halálra ítélni az ő unokáját, a világ Megváltóját, aki majd előző este kenyeret és bort vesz a kezébe, saját testévé és vérévé változtatja isteni hatalmával, megáldoztatja vele tanítványait, aztán népétől elárulva, pogányoknak kiszolgáltatva keresztre feszítve hal meg mindkettőjükért: Melkizedekért is, ősapjáért, Ábrahámért is. Emmerich Katalin látomása szerint ugyanabból a kehelyből isszák majd a tanítványai a megváltó vért, amely az ősapa és a papságban őse, Melkizedek mutatták be Jézus áldozatának prototípusát. A két fontos időpont felezőjében, ezer körül Jézus másik ősapja, Dávid király írja meg ezt a csodálatos titkot zsoltárában: „Megesküdött az Úr, és nem bánta meg: Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint” (Zs110, 4)