A SZENVEDÉS 2.

A SZENVEDÉS
Milyen értelmezést kap a szenvedés Jézus Krisztusban?

Az Ószövetségben a szenvedést komoly előítélettel emlegették. A Második Törvénykönyvnek volt olyan megállapítása is, amely megdöbbenthetné a keresztény kegyeletet. Mózes írja: „Ha valaki főbenjáró bűnt követ el, s úgy végzik ki, hogy felakasztják egy fára, éjszakára ne maradjon holtteste a fán, még aznap temesd el. Mert az akasztott ember Istentől átkozott, s nem teheted földedet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, tisztátalanná” (MTörv 21,22) A keresztények legkedvesebb szimbóluma, hitünk szent jele. Kell hogy a kétféle jelentés valahol magyarázatot kapjon. A zsidó főtanács, amelynek elnöke a mindenkori zsidó főpap, akinek a tisztségéhez hozzátartozott, hogy évente az engesztelés napján áldozatot mutasson be önmagáért és népéért az előírt módon. (Lev 16,1-34) Önmagáért és népéért egy bikát kellett feláldozni, a véréből egy keveset vinni a Szentek Szentjébe, meg kellett hinteni a vérrel a frigyszekrényt és tömjénnel megfüstölni. Az egészen elégő áldozatok oltárának szarvait hétszer meg kellett kenni a bika vérével. Így a főpap megtisztult. Az egész nép mindezt kívülről figyelte. Ők a szent sátorba, később a salamoni templom papi részeibe nem mehettek be. Egész nap nem volt szabad semmiféle munkát végeznie senkinek. Aki ezt vagy a többi előírást nem tartotta meg, ki kellett végezni. Isten szigorúan vette parancsait. A mindenkori főpapnak kellett figyelnie, hogy mikor küldi az Úr a Messiást, a Megváltót. Jézus szenvedésének idején is ezt kellett tennie az az évi főpapnak. A főtanács jelenlétében meg kellett kérdeznie - őt, hogy Dávid családjából származik-e, és az egész ószövetségi Bibliában leírt prófétai jövendölések beteljesültek-e benne. A főpap, Kaifás csak azt kérdezte meg Jézustól: Te vagy-e a Krisztus, az áldott Isten Fia? Mire Jézus zsidó előírás szerint igent mondott. Azonnal halálra ítélték, és eldöntötték, hogy nem a zsidótörvény szerint kell kivégezni, hanem a római rabszolgák módján, keresztre feszítve Jeruzsálem város határain kívül a Golgotán. Ebből és sok más jelenségből mi derült ki? Az, hogy a Názáreti Jézus nem lehet a világ megváltója. Pilátus helytartó többször megkísérli, hogy elengedje, mert nincs semmi bűne. A válasz mindig azonos: Keresztre vele! Feszítsd meg őt! Miért ez a következetes állásfoglalás? Mert ha a fán függ, akkor átkozott, akkor nem lehet a Messiás az áldott Isten Fia. Isten pedig még ezt is eltűri. Szent Pál apostol így érvel: „Azokat viszont, akik a törvény szerinti tetteikre támaszkodnak, átok sújtja. Az Írás ugyanis azt mondja: Átkozott mind, aki nem tartja meg hűségesen, ami a törvényben van. Ebből nyilvánvaló, hogy a törvény útján senki nem válik az Isten előtt igazzá, mert az igaz a hitből él. A törvény azonban nem a hitből származik, hanem: Aki teljesíti, élni fog! Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk. Hiszen az Írás szerint: Átkozott mind, aki a fán függ. Így szállt az Ábrahámnak szóló áldás Krisztus Jézus által a pogányokra, hogy a hitben elnyerjük a Lélek ígéretét” (Gal 3,10-14) Lám, ilyen jelentést kap a szenvedés Krisztusban. Az Ószövetségben gyakran átokként emlegetett szenvedés így válik az Újszövetségben boldogsággá. Így írhatja Pál: „Nagyon bízom bennetek, és szívesen dicsekszem veletek. Vigasztalás tölt el, és minden bajom közepette túlárad bennem az öröm” (2Kor 7,4)