Évközi 2 hét péntek

Évközi 2 hét péntek
Zsid 8, 6-13; Mk 3, 13-19
„Ő azonban annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel kiválóbb szövetségnek közvetítője”

 
Jézusnak, az örök főpapnak a méltóságát még jobban kiemeli az általa megkötött újszövetség rangja. Pál apostol fel is sorolja a két szövetség fontos jellemzőit, hogy magában a kinyilatkoztatásban tudjuk mérlegelni a megállapodás szempontjait. Az Ószövetség megkötése egy kis népet érintett. Ez a nép egy nemzetet, Ábrahám utódait foglalta magába. Idegen nép fiait is be lehetett fogadni, látszólag egyenrangúvá tette a megtérteket a körülmetélés vállalása, de a zsidók később megkülönböztették ezeket. Úgy hívták őket: prozeliták. Az Újszövetség kitárta az Isten Országa kapuit. Jézus mindenkiért meghalt. Amint már a próféták látomásai is tükrözték, a világ minden tájáról özönlöttek Jeruzsálembe az idegen népek, hogy annak javaiban részük legyen. Ez a Jeruzsálem azonban nem a Sion hegyén épült város, hanem az új Jeruzsálem, amely a mennyből szállt alá. Ennek kapuira a tizenkét Jákob-fiú neve volt írva, de az alapja, már a Bárány tizenkét apostola.(Jel 21, 9-14) Őket Jézus bízta meg azzal, hogy ne egy-két prozelitát kutassanak fel a nagyvilágból, hanem így parancsolta nekik: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz elkárhozik”. (Mk 16, 15-16) Az evangélium egyértelműen Jézus életét és tanítását jelent,i a körülmetélés testi jele helyett pedig a vízzel és Szentlélekkel való megkeresztelkedés adja az Újszövetségbe történő belépést. Az Ószövetség időleges, az Új, pedig örök: „Mert ha az első kifogástalan lett volna, bizonyára nem lett volna szükség másikra. Ezért inti őket és mondja: Íme, - mondja az Úr -, amikor újszövetségre lépek Izrael házával és Júda házával, nem a szerint a szövetség szerint, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amelyen megfogtam kezüket, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről. Mivel ők nem maradtak meg szövetségemben, én is megvetettem őket – mondja az Úr”. (Zsid 8, 7-9) Az első szövetség tanítása a kőtáblákon áll, a másodiké a szívekbe lesz írva: „Ez az a szövetség, amelyet Izrael házával kötni fogok azok után a napok után, -mondja az Úr. Elméjükbe adom törvényemet, s a szívükbe írom azokat; én Istenük leszek, ők, pedig az én népem lesznek, Akkor senki sem fogja majd tanítani felebarátját, és senki sem mondja a testvérének: Ismerd meg az Urat! –mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig” (10-11) Az Ószövetséget állatok vérével kötötték, az Újszövetség Jézus vérével köttetett. Az Újszövetség a bűnök eltörlésének drága ideje lesz: „Én megbocsátom gonoszságaikat és bűneikre, többé már nem emlékezem” (12) (Jer, 31, 31-34) Ez kizárólag Jézus érdeme: „Rendelkezéseivel az adóslevelet, mely vádolt minket és ellenünk szólt, eltörölte, eltette az útból, és a keresztre szegezte”. (Kol 2, 14) Az újszövetség megkötésével hatálytalanította a régit: „Amikor új -ról beszélt, az előzőt elavulttá tette. Ami pedig elavul és megvénül, közel jár az enyészethez”(Zsid 8, 13)