Remény a bibliában 7.

Remény a bibliában

 
Szent Pál nemcsak a hit tárgyi síkján beszél nekünk. a keresztény remény csodálatos erejéről, hanem gyermekded lelkülettel maga is átéli annak örömeit, gondjait. Görnyeszti a még be nem teljesült remény: „Mert amíg ebben a sátorban vagyunk, roskadozva sóhajtozunk, mivel nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek,s így azt, ami halandó, elnyelje az élet”.(2Kor 5,4) Viszont amikor gondolatban átéli a beteljesülést, ujjongani kezd: „Mert ennek a romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és ennek a halandó testnek halhatatlanságba kell öltöznie. Amikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba, akkor beteljesedik az ige, amely írva van: Elnyelte a halált a diadal (Iz 25,8). Halál hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod? (Oz 13,14) a halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála Istennek, aki megadta nekünk a győzelmet a mi Urunk, Jézus Krisztus által”.(1Kor 15,53-57) Ha ennek a végső beteljesülésnek a fényénél szemléljük földi bajainkat, azok eltörpülnek: „sőt, mindent veszteségnek tartok Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének mindent felülmúló voltáért. Őérte mindent veszni hagytam, és szemétnek tekintek, csakhogy Krisztust elnyerjem, s hogy én őbenne legyek, nem a saját megigazulásom alapján, amely a törvényből származik, hanem az által a megigazulás által, amely Krisztus hitéből való, vagyis amely az Istentől van a hit révén”. (Fil 3,8-9) Ez a remény olyan lelkesítő erő, mint a versenyben futó győzelmi esélye: „így futok a cél felé, annak a hivatásnak jutalmáért, amelyet Isten felülről adott Krisztus Jézusban”. (Fil 3,14) a verseny befejezése előtt pedig boldogan állapítja meg: „a jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár már rám az igazság koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik sóvárogva várják az ő eljövetelét”. (2Tim 4,7-8) Pál apostol nem valami személyes beteljesülést vár az élet végén Jézustól, hanem magát Jézust: „Értsd meg, amit mondok, akkor az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts. Gondolj Jézus Krisztusra, Dávid sarjára, aki feltámadt a halálból, mint ahogy hirdeti az én evangéliumom, amelyért a bilincseket is beleértve úgy szenvedek, mint egy gonosztevő. De Isten igéje nincs megbilincselve. Mindent elviselek tehát a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget, az örök dicsőséggel együtt”. (2Tim 2,7-10) Őszinte szeretete nyilvánul meg abban, hogy ezt a beteljesülést nemcsak magának igyekszik biztosítani, hanem mindenkinek, a még pogányoknak is: „Most pedig örömest szenvedek, értetek, és kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, testének az egyháznak javára, amelynek én szolgája lettem az Istentől értetek kapott tisztségnél fogva, hogy teljesen érvényt szerezzek Isten igéjének, a titoknak, amely századok és nemzedékek óta el volt rejtve, de amelyet most kinyilatkoztatott szentjeinek... Ez a titok pedig nem más, mint a bennetek lévő Krisztus, a dicsőség reménye”. (Kol 1,24-27) Pál ezt nem magától gondolta ki, hanem felismerte Isten szeretetből fakadt üdvösségtervét és magáévá tette egész szívvel. „Mert a teremtett világ sóvárogva várja, hogy Isten fiai megnyilvánuljanak. Hiszen a teremtett világ hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem az által, aki alávetette a reménység ajándékozásával. Mert a teremtett világ is felszabadul majd a romlottság szolgaságából Isten fiainak szabadságára.Üdvözülésünk ugyanis reménybeli” (Róm 8,19-22.24)