A SZENVEDÉS 3.

A SZENVEDÉS
A szenvedés olyan rossz, aminek nem kéne lenni. 

Jób könyvében olvasunk utalást az asszony nagyravágyásából keletkezett szenvedés általános voltáról: „Az asszony szülötte, az ember, rövid ideig él és betelik sok nyomorúsággal; mint a virág, kinyílik és elhervad, eltűnik, mint az árnyék, és nincsen tartós maradása”(Jób 14,1-2) Ezt a megállapítást bontja ki további meglátásokkal a Bölcs: „Nagy vesződség jutott minden embernek, és súlyos iga Ádám fiainak! Attól a naptól fogva, hogy elhagyják anyjuk méhét, addig a napig,amíg el nem temetik őket mindenek anyjába, gondolatuk és szívük aggodalma, reményük és várakozásuk a bevégzés napjáig az olyané, aki trónján ül dicsőségben, és az olyané is, aki porban, hamuban gubbaszt, azé, aki bíbort és koronát visel, és az olyané is, aki durva darócba öltözik-, nem egyéb, mint harag, féltékenység, gond és habozás, a halál félelme, folytonos viszály és civakodás. Amikor pedig ágyán megpihen, éjjeli álom zavarja gondolatait, alighogy egy múlópillanatra nyugalmat talál, máris rémképekkel küszködik, megzavarodik lelke látomásától, mintha háború napján menekülnie kellene, s amikor megmenekül, felébred, és csodálkozik, hogy nincs mitől félnie. Minden élő mellett az embertől az állatig, s a bűnösök mellett hétszeresen is, ott terem még a halál és a vérontás, a viszály és a pallos, az elnyomás, éhínség, szorongatás és a csapások” (Sir 40,1-9) Az ember, azonban amíg küszködik a nem-kívántszenvedésekkel, nem nyugszik bele sorsába. Próbálja bölcsességével ellensúlyozni bajait:„Ne légy bölcs önnön szemedben, féld az Istent és kerüld a rosszat, ez egészség testednek, és életerő csontjaidnak” (Péld 3,7-8) a bölcsesség ajándékai kiutat mutatnak a bajokból: „Mert életet adnak megtalálóiknak, és gyógyulást az egész testnek” (Péld 4,22) „a nyugodt kedély a testnek is épség, a szenvedély azonban szú a csontban” (Péld 14,30) Az egészség a szenvedéssel fenyített világban Isten különleges ajándéka, amiért hálával és dicsérettel tartozunk: „Mily nagy az Úrnak irgalmassága, és irgalma azokhoz, akik hozzá térnek” (Sir 17,28) Mint minden Kegyelmet, ezt is kérni kell: „Semmi sem esik meg a földön ok nélkül, s a nyomorúság nem a földből fakad; az ember úgy születik nyomorúságra, mint a madárrepülésre. Én pedig az Úrhoz fordulnék kéréssel, Isten elé terjeszteném ügyemet, hogy az alázatosakat fölemelje, s a szomorúakat jólétbe helyezze” (Jób 5,6-8.11) „Szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket” (Zsolt 108,19) a betegség a bibliai korban még félelmetesebb szenvedés volt, mint manapság, amikor az orvostudomány igen magas fokon áll. Többet kellett várni a természetfölötti világtól a gyógyulni vágyóknak. A zsoltárokban van példa segítséget kérő imára: a 6,39,42,89 zsoltárok. A Biblia a természet eredeti, a bűnbeesést megelőző állapotának kedvelője, nem pártolja a szenvedést. Ezért dicséri és Isten áldásának minősíti az orvost és a gyógyszereket: „Becsüld meg az orvost, mert szükség van rá, hiszen a Magasságbeli rendelte őt. Istentől van az orvos minden bölcsessége, a királytól pedig ajándékban részesül. Az orvos tudománya felmagasztalja az ő fejét, és dicséretet nyer a főemberek előtt. A Magasságbeli teremtette a földből az orvosságokat, és okos ember nem iszonyodik tőlük. Velük csillapítja az orvos a fájdalmat, és belőlük készít a gyógyszerész illatos kenetet, s állít elő gyógyító írt, hogy tönkre ne menjenek az ő alkotásai és Isten békéje legyen a földön. Fiam, ha beteg vagy, ne hagyd el magadat, hanem imádkozz az Úrhoz, és meggyógyít téged. De orvost is engedj magadhoz, hisz az Úr rendelte őt, el ne távozzon mellőled, mert szükség van fáradozására. Mert van idő, amikor kezükre kell magad bíznod, és ők is könyörögnek az Úrhoz, hogy egészséget és enyhülést adjon az ő működésük által” (Sir 38,1-4.7-9.11-14)